Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

4. füzet - Petrőcz Bálint: Győr árvízvédelmének fejlesztése

580 Petröcz Bálint biztonságra építettek ki—első komoly erőpróbája az 1954-es árvíz idején volt. A városi védvonalak kiállták a próbát, de a Szigetközben bekövetkezett Duna jobbpartitöltészszakítások Révfaluban katasztrófát okoztak. A Szigetközbe ömlö víz a révfalui régi körtöltést több helyen átszakította, elöntve ezzel a városrészt. Az 1954. évi árvíz után, az árvízi tapasztalatok figyelembevételével átszervezték a város árvízvédelmi rendszerét, és a leggyengébbnek bizonyult szakaszokat — részben a Vízügyi Igazgatóság segítségével — megerősítették. A megerősített védvonalak mentén, a védekezés az 1965. évi rendkívüli magasságú és tartósságú árvíz idején is sikeres volt. Az 1965. évi árvíz alatt tartva attól, hogy a Duna jobb parti töltésen szakítás következhet be, Révfalu védelmére új nyomvonalon, új körtöltés épült (/. ábra). Az új körtöltés védelmet biztosít a Szigetköz felől érkező árvizek ellen és a Győr ivóvíz ellátására létesített ivóvízkutak egy részének. 1.2. A fejlesztés szükségességé Győr árvízvédelmi szervezetében 1969. január 1-ével lényeges változás következett be. A 39/1968 Kormányrendelet értelmében a Vízügyi Igazgatóság átvette az önállóan védekező Győrtől a városi védvonalak vízpartok mentén folyamatosan végigmenő szakaszainak kezelését (1. ábra). A régi városi védvonalak többi része, másodrendű védvonalként, önkormányzati kezelésben maradt (/. táblázat). Az átvett védvonalak (Mosoni-Duna jp. 7810 m, Rába bp. 2021 m, Rába jp. 2510 m, Rábca jp. 2550 m) hossza 14891 m, melyek közül 3420 m téglából, vagy betonból, illetve terméskőből készült árvízvédelmi fal volt, a többi földtöltés és magaspart. Az átvett védvonalak magassága az akkor érvényben lévő előírás szerinti magasságnál 0,50-0,60 m-rel alacsonyabb volt. Az árvédelmi falak műszaki állapota nem volt kielégítő. Győr árvízvédelmi biztonságának fokozása érdekében az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szükségesnek tartotta a védőmüvek előírásnak megfelelő magasságra való kiépítését és a töltések megerősítését. • A tanulmányterv (ÉDUVÍZIG 1971) meghatározta az egyes szakaszokon végrehajtandó beavatkozásokat. Győr védvonalain, gyakorlatilag a megépítésüktől az 1970-es évekig, a fejlesztés megkezdéséig, lényeges változás nem történt. Az árvízvédelmi falak az eltelt idő alatt annyira elöregedtek, hogy azok árvízvédelem céljára biztonsággal már nem feleltek meg. Természetesen a győri mércén 1899-ben mért és mértékadónak elfogadott 7,00 m-es árvízszint idő közben mintegy 0,40-0,50 m-rel megemelkedett, éspedig 1954ben 0,45 m-rel, 1965-ben 0,57 m-rel, 1975-ben pedig 0,19 m-rel haladta meg az 1899. évi vízállást. A védvonalak fejlesztése tovább már nem volt halasztható. A megfelelő árvízvédelmi biztonság kialakítását az is sürgette, hogy a város területén kívüli azonos öblözetbe tartozó Marcal és Rába folyó védvonalainak 1%-os valószínűségű árvízszintre való kiépítése már megtörtént, így az a helyzet állt elő, hogy az öblözet legsűrűbben lakott és legértékesebb területének, a dinamikusan fejlődő Győr árvízi biztonsága nem érte el a külterületek biztonságát.