Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
Ví zügyi Közlemények, LXXX. évfolyam 1998. évi 3. füzet KÖNYVISMERTETÉS Dr. Virág Árpád: A BALATON MÚLTJA ÉS JELENE Megjelent az Országos Vizügyi Főigazgatóság támogatásával, az Egri Nyomda Kft. kiadásában 1997-ben. B/5 formátum, 904 oldal. Több mint kétszáz évvel ezelőtt, 1780-ban jelent meg az első magyarul nyomtatott írás a Balatonról a „Magyar Hírmondó"-ban, ami röviden arról tudósított, hogy az előző év nyarán új révátkelöt létesítettek Kővágóörs és Boglár között. Magáról a tóról az első magyar nyelvű ismertetés Vályi András „Magyar országának leírása" c. müvének 1796-ban megjelent első kötetében olvasható. A Balaton rendszeres kutatása azonban még közel száz évig váratott magára és csak 1891-ben kezdődött meg a Magyar Földrajzi Társaság keretei között, Lóczy Lajos indítványára egy hatalmas méretű, átfogó kutatómunka, amely 28 éven keresztül tartott. E munka eredményeit folyamatosan adták ki, összefoglalóját több mint 6000 lap terjedelmű monográfiában tették közzé. Az utolsó résztanulmány megjelenése után joggal állapították meg a kortársak, hogy nem csak a kutatások eredményei „grandiózusak", hanem a mű terjedelme is, mivel a magyar és német nyelvű kiadás köteteinek egymás mellé rakott sora a könyvespolcon 110 cm-t foglalt el, alig 10 cm-rel kevesebbet, mint a Révai Lexikon kötetei. Dr. Virág Árpád most megjelent munkájának műfaját nehéz pontosan meghatározni. Tartalmát tekintve talán monográfiának lehetne nevezni, de csak szélesebben értelmezve, hiszen nem „szűkebb tárgyra" vonatkoznak a benne foglaltak. Mivel az 1897 és 1996 közötti száz év (sőt esetenként ennél régebbi) tudományos-műszaki vizsgálatok eredményeit foglalják össze a könyvben tárgyaltak, ezért sok benne a tudományos megállapításokat kritikailag összehasonlító elemzés. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság által gondozott kiadvány adattömege alapján a Balatonnal foglalkozó vízügyi, környezetvédelmi szakemberek számára „kézikönyveként is szolgálhat. Leginkább azonban a balatoni kutatások és műszaki fejlesztések történetét és eredményeit összefoglaló és kritikailag elemző, a gyakorlati tapasztalatokkal egybevető tudományos ismeretterjesztő könyvnek tekinthető. Olyannak, amiben mindenki, aki a Balaton múltját és jelenét (a közelmúltját) részletesebben szeretné megismerni, megtalálja benne az őt érdeklő részt. A szerző könyvének mottójául Entz Géza és Sebestyén Olga 1942-ben megjelent „A Balaton élete" c. munkájából választotta az alábbi gondolatot: „A Balaton életközössége önszabályozással igyekszik a változásokat helyrehozni, s ha azok bizonyos határon belül esnek, a tó élete az évszaki változások ritmikus ismétlődésével lüktet tova. Ha azonban oly változások lépnek fel, amelyeket a tó élete nem tud visszaalakítani, az egész életközösség alkalmazkodik az új körülményekhez. Tavunk élete nem áll meg az időben, hanem továbbhalad, s ezt a haladást a természet hatalmas erői és az ember értelme irányítja. "
