Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

564 Dobolyi Elemér vizek eutrofizálásához. Ahol viszont foszfát-eltávolítási programokat végeztek, mint Svédországban, Svájcban, vagy az észak-amerikai Nagy Tavak régiójában, ott az eutrofízálódást számos esetben sikeresen szabályozták, és a tavak és folyók fokozatosan „meggyógyultak". A zürichi vízmüvek kutatóinak 40 éves megfigyelése 3 zürichi tavon ahhoz a meggyőződéshez vezetett, hogy a tápanyag-eltávolítási program sikeres, a mosószerekből való foszfor-eltávolítás pedig lényegtelen" ( Wilson-Jones 1995). 3. Összefoglalás Véleményem szerint célszerű lett volna néhány nemzetközileg elfogadott adat alapján (mint amilyen a 1,6 gP/fö/d foszfor-kibocsátási érték) megvizsgálni az idézett cikkben közölt számértékeket, és rámutatni az igen nagy eltérések okára. Célszerű lett volna továbbá bemutatni, hogy a bírált cikkben említett 37 millió csatornázott lakosságtól származó 22410 tonna foszforból hogyan lesz a Duna-torkolatig 60 000 tonna. A pontosításoknak csupán akadémikus jelentősége van, mert egy független nemzetközi kutatócsoport megállapította, hogy a mosószerekben a foszfor a legjobb építőanyag, és minden egyéb helyettesítőnek nagyobb a környezeti károkozása mint a foszforé. Következésképpen át kell értékelni az eddigi mosószerfoszfát eltiltási politikát. Azt viszont könnyen el lehet képzelni, hogy az elmúlt évtizedekben a foszfáthelyettesítö anyagok kutatásába milliárdokat beleölő kutatóhelyek és gyártók milyen hatalmas energiát fektetnek be és fognak ezután is befektetni saját gazdasági érdekeik védelmébe. Ezt a helyzetet jól példázza az idézett cikk is, ami arra enged következtetni, hogy a feldolgozott témában nem vették figyelembe az igen nagy jelentőségű The Swedish Phosphate Report-ot (Wilson—Jones 1995). Végezetül engedtessék meg egy személyes megjegyzés. Nem kis elégtételül szolgál számomra, hogy azokat a megállapításokat, amelyeket a VITUKI-ban működő kutatóként jelentésemben már 1985-ben leírtam, most egy nemzetközi tudományos kutatócsoport (Wilson-Jones 1995) cáfolhatatlanul alátámasztotta. IRODALOM Albritton, R.C.: Standard values in nutrition and metabolism WADC Technical Report 52-301, Wright Air Develepment Center, Wright—Patterson Air Force Base, Chio. 1953. Anon.,: Task Group Report on nitrogen and phosphorus in water supplies. J. AWWA., 59. No. 3. 1967. Anon.,: Phosphates in detergents and the eutrophication of America's waters. Hearing before a Sub-committee of the Committee on Government Operations, House of Representatives, 91st Congress, 1969, US Govern. Print. Off. 1970. Bernhardt, H. (Edt.): Phosphor: Wege u. Verbleib in der Bundesrepublik Deutschland Gesellschaft Deutscher Chemiker. Haupausschuse Phosphate und Wasser Weinheim: Verlag Chemie. 1978. Brauch, H. J.-Schullerer, S. : Verhalten von Ethylendiamintetraacetat (EDTA) ind Nitrilotriacetat (NTA) bei der Trinkwasseraufbereitung. Vom wasser, 69. 1987. BRD: Verordnung über Höchstmengenfür Phosphate in Wasch- und Reinigungsmitteln (Phosphathöchstmengenverordnung). P Höchst-MengV vom 4. Juni 1980, Bundesgesetzblatt I. 1980. Bunch, R. L—Ettinger, M. B. : Water quality depreciation by municipal use. J. Water Poll. Contr. Feder., 36,No. II. 1964.