Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXX. évfolyam HOZZÁSZÓLÁS 1998. évi 3. füzet Dr. Ijjas István: A mosószerek foszfortartalmának csökkentése a Duna vízgyűjtő területén című cikkéhez (Megjelent a Vízügyi Közlemények LXXIX. évfolyam, 1997. évi 3. füzetének 376-391. oldalán) DR. DOBOLYI ELEMÉR A mosószerek foszfortartalmával, illetve annak a vízi környezetre gyakorolt hatásával régóta foglalkozó kutató néhány megjegyzést és kiegészítést kívánok tenni egy konzorciumba tömörült kutatógárda által kialakított véleményhez, illetve konklúzióhoz. Vitaanyagomat két téma köré csoportosítom: — az első témakörben azokat a kiegészítéseket teszem meg, amelyek felhasználásával — véleményem szerint - az összeállítás sokkal jobban követhető, a bemutatott adatok megbízhatósága pedig meggyőzőbb lett volna; — a második témakörben pedig a mosószerek foszfáttartalma csökkentése, mint a vízminőség-védelem egyik varázsfegyvere koncepciójának bírálatát kívánom közreadni, amit VITUKI kutatóként, már 1985-ben leírt véleményem ( VITUKI 1985) mellett, most egy független, nemzetközi kutatógárda következtetéseivel ( Wilson-Jones 1995) kívánom alátámasztani. 1. Az első témakör: adat-kiegészítések Az első és legfontosabb adat, amelynek hiányát az idézett cikkben kifogásolom: az 1 fő (lakos) által kibocsátott foszfor napi, vagy évi mennyisége. Ez az az adat, melynek segítségével ellenőrizni lehetne az idézett cikk táblázataiban megadott értékek helyességét. Az egy lakosegyenérték által kibocsátott napi foszfor mennyisége különböző tételekből tevődik össze: — az exkrementális foszforból, ami a táplálkozástól függ és ami a civilizált Európában többé kevésbé azonos mennyiségű; — a mosószerben lévő foszfátokból, a mosogatásnál a szennyvízbe kerülő háztartási hulladékokból; valamint — az ipari szennyvizekből. Az exkrementális foszforkibocsátás időben nem, vagy csak kismértékben változott. Ezt mutatom be az I. táblázatban. A kézirat érkezett. 1998.1. 28. Dr. Dobolyi Elemér oki. vegyészmérnök, a biológiai tudomány kandidátusa, a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség Mérőállomása (Székesfehérvár) vezetője.