Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

542 Klaus Altmann nus hercegnek, az ismétlődő hajózási balesetek miatt, újra meg kellett tiltania a hajózást. 1459-ből egy újabb sikertelen kísérletről tudunk, amelynek célja - a lüneburgi ill. magdeburgi só-hajózással való versengésben — a Braunschweig és Bréma közötti Oker—Aller—Weser vizi út engedélyeztetése lett volna. A Közép-Aller-en a Gifhorn fölötti erdőkből, 1674 és 1868 között történő rönk- és tüzifa-tutajozás is jelentős szerepet kapott (Delfs 1995). A Langlingen-'i fix bukónál (2. ábra) tutajkikötő is létesült. Ugyanitt ágazott ki a Wienhausen-'i malomcsatorna, amely egy malmot, falut és kolostort látott el vízzel és még a legelő-öntözést is szolgálta. A Közép-Alleren a hajózás, a vándorló zátonyok miatt, még a XVIII. században sem tudott igazán megindulni. A folyó Langlingen-'i szakaszát 1750-1780 között szabályozták és nyárigátakat is építettek. A Wienhausen-i malomcsatorna ma már nem létező fazsilipe a XVIII. század végén létesült (5. ábra). Az 1830. évi árvíz a gazdáknak nagy károkat okozott; ezért 1852-1864 között szabályozták a Nienhof és Schwachhausen közötti folyószakaszt. Ebben az időben számos vízkivételi és vízbevezetési mű is létesült. A szabályozás keretében, 1862-ben, a Langlinen-i fix bukót szabályozható fa zsilipszerkezettel váltották fel (4. ábra), továbbá 1862-ben Nienhofnál, 1864—1865ben Langlinen-nél, 1867-1868-ban pedig két további helyen készült mederátmetszés. 3. ábra. A Wienhausen-i fazsi

lip terve a XVIII. sz. végéről