Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
Vízügyi Közlemények, LXXX. évfolyam . 1998. évi 3. füzet AZ ALLER FOLYÓ MÜDEN ÉS CELLE KÖZÖTTI SZAKASZÁNAK HIDROLÓGIAI ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSI VISZONYAI KLAUS ALTMANN Az Aller a Brémánál az Eszaki-tengerbe torkolló Weser egyik jelentős mellékfolyója (/. ábra). Vizgyűjtőjének kiterjedése: 15 160 km 2. Az Aller folyásának fő iránya: DK—ENy. Fő mellékfolyói: a D-E irányultságú Oker és Leine. Az Oker vízrendszerében és a Leine felső folyása mentén számos völgyzárógátas tározó működik. Az Aller folyó földrajzi és közigazgatási szempontok alapján három szakaszra osztható: — az Oker-torkolat feletti ún. FelsőAller, mely pleisztocén üledékekbe, zömmel homoktalajokba ágyazott folyómeder. Hossza: 115 km, vízgyűjtője: 1716 km 2, lejtése 0,2 és 2,6%o között változik, átlagosan 1,1 %o. A legjelentősebb mellékfolyó az Oker (1. ábra), jórészt régebbi geológiai alakzatokba ágyazódott. Hossza: 125 km, vízgyűjtője: 1834 km 2, lejtése 0,5 és 31,6%o között van, átlagosan 6,3%o-es. — a Müden és Celle város közötti Közép-Aller (2. ábra) pleisztocén üledékekben, zömmel homoktalajba ágyazott ősmederben kanyarog. Hossza: 27,3 km, természetes vízgyűjtője: 3260 km 2 (az árapasztókkal és a Mittelland-Kanal-tói mesterségesen időlegesen idecsatolt területekkel együtt: 3550 km 2), átlagos lejtése: 0,323%o, vagyis tipikusan síkvidéki vízfolyás. E szakasz legfontosabb két mellékvízfolyása jobbról (északról) torkollik be: a Schwarzwasser (270 km 2, l,5%o) és a Lachte (500 km 2, l,5%o); — a Celle város és a Weser-be való betorkollásig tartó 111,55 km hosszú, hajózható Alsó-Aller. A kézirat érkezett: 1997. V. 19. Klaus Altmann, oki. mérnök, a Celle-i, majd a Verdeni-i Vízügyi igazgatóság ny. osztályvezetője (NSZK, Alsó-Szászország), a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja. A tanulmányt, német eredetiből, Domokos Miklós fordította