Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

3. füzet - Gilyénné, Hofer A.-Nováky B.: Az éghajlati hatásvizsgálatok megalapozása a Zala-vízgyűjtő lefolyásának vizsgálatára

510 Gilyénné Hofer A.—Nováky В. (1994) anyaga alapján, amelyet kiegészítettünk néhány újabb modellnek a National Meteorological Service (1995) kiadványában közölt eredményével. A modellek a jelenlegi éghajlatot többnyire a légköri C02-töménységet 300-330 mg kg~' (ppm) értékéhez kötik, ami nagyjából a század ötvenes éveire jellemző. A jelenlegi éghajlatot ennek az évtizednek a környezetében felvett hosszabb időszak éghajlati adatai alapján jellemzik. A jövőben várható éghajlat modellezése egyensúlyi, vagy tranziens modellen alapul (US Country Studies Program 1994). Az egyensúlyi modellek a jelenlegi éghajlathoz tartozó légköri C0

2-töménység valamilyen többszörösét — többnyire kétszeresét (2xCC>2) — feltételező állapotból indulnak ki. A CCb-töménység növekedésében a többi üvegházgáz ekvivalens (effektív) C0

2-töménységben kifejezett növekedését is figyelembe veszik. A tranziens modellek a jelenlegi éghajlatból kiindulva valamilyen időlépésben modellezik az éghajlatot az effektív CCb-töménység adott ütemű növekedését feltételezve. Ez utóbbi többnyire az ún. Business as Low változat (IPPC 1992), ami a C0

2-töménység évi 1,3%-os emelkedésével számol. A folyamatos modellezést mindaddig végzik, amíg el nem érik a 2хССЬ állapotot. Valamennyi modell a Föld globális hőmérsékletének növekedését jelzi előre. Az 1980-as évek modelljei egymással is jó összhangban 3-5 °C melegedést jeleztek előre. Ezen modellek alapján a globális hőmérsékletnek az üvegházgázok megkétszereződése esetén lehetséges emelkedését 3,6-5,2 °C között fogadták el (WMO 1987). Az újabb modellek szerényebb, csupán 1,5-2 °C melegedést jeleznek előre és ezért a kormányközi éghajlati bizottságok is kisebb mértékű, a növekedés ütemétől függően 1-3,5 °C melegedéssel számolnak 2010-ig (IPPC 1995). A globális éghajlatváltozás regionális következményei maguk a GCM-modellek alapján is becsülhetők. Mika (1991) 7 GCM-modell alapján áttekintette a 2xCC>2 esetén lehetséges globális éghajlatváltozás magyarországi következményeit, közelebbről a hőmérséklet és a csapadék várható alakulását külön a téli (december-február) és nyári (június-augusztus) időszakban. Vizsgálatának eredményét kiegészítettük néhány újabb GCM-modellböl kiolvasható eredménnyel (II. táblázat). Valamennyi modell szerint a globális melegedés hazánk térségében a hőmérséklet emelkedésével jár együtt. A globális hőmérséklet emelkedés (DIq) és a hazánkat is magában foglaló nagyobb térség mind téli (Díh

(w

)) mind nyári (Z)í

H

(s

)) hőmérséklet növekedése között egyértelmű és meglehetősen szoros kapcsolat van (I. ábra). A kapcsolat alapján feltételezhető, hogy térségünkben a nyári hőmérséklet növekedése lényegében azonos (vagy kissé magasabb) a globális hőmérséklet emelkedésével, míg télen a növekedés kissé magasabb. Néhány GCM-modell alapján a tavaszi és az öszi időszak hőmérséklet növekedésére is van becslés (Dobrovolny-Mika 1995). A GCM-modellek hazánk térségében télen - az MPI ECH AM2 modell kivételével — a csapadék növekedését jelzik előre: az egyes modellekre a növekedés mértéke 0-1 mm/d között változik. A modellek szerinti átlag: 0,3-0,35 mm/d, ami nagyjából a téli csapadék 20%-os növekedésének felel meg. A kisebb globális melegedést (<2 °C) mutató modelleknél a téli csapadék növekedés 0,23 mm/d, azaz 10-15%. Kisebb globális melegedés tehát a téli csapadék kisebb mértékű növekedésével jár együtt. A nyári