Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

3. füzet - Bikfalvi I.-Hamza I.: A Zala és a Kis-Balaton távmérő rendszere

Vízügyi Közlemények, LXXX. évfolyam 1998. évi 3. füzet A ZALA ÉS A KIS-BALATON TÁVMÉRŐ RENDSZERE DR. BIKFALVI ISTVÁN és HAMZA ISTVÁN A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer az ország egyik legnagyobb vízügyi és egyúttal természetvédelmi beruházása. A védőrendszer megépítésének célja a Zala vizének lehető legjobb hatásfokú tisztítása, a legmesszebbmenőkig figyelembe véve a természetvédelmi szempontokat, törekedve mindezek mellett arra, hogy a rendszer kedvező hatást gyakoroljon a Balaton vízháztartására is. Lényegét tekintve két tavat tartalmaz, melyek kialakítása olyan, hogy a Zala vize minél hosszabb ideig tartózkodjon bennük. A két tó vízforgalmát zsilipek szabályozzák, melyek egyúttal a hajóforgalom biztosítására is szolgálnak. A rendszerhez tartozik 11 szivattyútelep is, melyek feladata a szivárgó vizek és a belvizek beemelése a felszíni vízfolyásokba és ezeken át a tórendszerbe. A vízvédelmi rendszer eredményes irányításának érdekében távmérő rendszert kell létrehozni. A Zala egész vízgyűjtőjére kiterjedő (7. ábra) távmérő rendszer kiépítése azzal a céllal történik, hogy az üzemirányítás a kellő időben adatokhoz, információkhoz jusson a megalapozott működéshez. A tavak műtárgyait (szivattyútelepeket, zsilipeket) az előre jelzett vízjárási és vízminőségi állapotnak megfelelően kell üzemeltetni. A távmérő rendszer által begyűjtött adatok az előrejelzések készítését teszik lehetővé. A vízvédelmi rendszer üzemirányításának eredményességéhez nem elégséges, ha a folyamatok jellemzőit a hagyományos módon észleljük, mérjük, regisztráljuk és a szokásos havi adatgyűjtéssel adjuk át feldolgozásra. Bizonyos esetekben csak az adatok azonnali kiértékelése után lehet hatékony operatív intézkedéseket tenni. Egyes, a műtárgyak (szivattyútelepek, zsilipek) működését leíró adatokra folyamatosan és azonnal szükség van. Az ezekben bekövetkező változások olykor nagyon gyors döntés meghozatalát követelik, ellenkező esetben a gépi berendezésekben milliós károk keletkezhetnek. A védőrendszer működését alapvetően meghatározza a lefolyás alakulása. Ennek a csapadékból történő előrejelzése azért fontos, hogy kellő idő álljon rendelkezésre a beavatkozásokhoz. A Zala vízgyűjtője aránylag kicsi, ezért az összegyülekezés gyors folyamat. Az árhullámokat kiváltó nagy csapadékok általában 12-24 óra időtartamúak. Az áradás már a csapadékhullás alatt elkezdődik szinte az egész vízfolyás mentén. A felső vízgyűjtőn kialakuló árhullám a távjelzésbe vont legfelső szelvénynél, Zalalövőn (1. ábra) a csapadékhullás befejeződése után fél napon belül tetőzik. Ezt követően a levonuló árhullám kb. fél nap múlva Zalaegerszegnél, ezután kb. egy nap múlva Zalabérnél, majd újabb másfél nap múlva Zalaapátinál tetőzik. így a tetőzésnek a Hídvégi-tóba jutása kb. három és fél nap múlva bekövetkezik. Az érdemi megelőző intézkedésekre tehát csupán A kézirat érkezett: 1998. VII. 14. Dr. Bikfalvi István oki. villamosmérnök, RASTART Kft. igazgatója. Hamza István oki. építőmérnök, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (NYUDU VÍZIG, Szombathely) osztályvezetője.