Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

3. füzet - Völgyesi István: A Szigetköz és környezetének szivárgáshidraulikai modellje

442 Völgyesi István A modell lehatárolását úgy kell elvégezni, hogy a legfontosabb tápláló és megcsapoló hatások érvényre juttathatók, a modellbe bevonhatók legyenek. Ezeket a hatásokat a talajvízszint térképek, illetve a talajvízjárás elemzése alapján hozzávetőlegesen meg lehet határozni. Az első („A") modell még csak a Szigetközt foglalta magába, tehát csak a Duna és a Mosoni-Duna közti területet. Hamar kiderült azonban, hogy az itteni talajvizet a Szigetköz területén kívülről jövő hatások is befolyásolják. Másik végletként felmerül az egész kisalföldi medence modellezésének igénye. Ekkor a peremek kétharmada szlovák és osztrák területekre kerül, így ez a modell csak egy háromoldalú együttműködés (és adatcsere) keretében lesz majd megvalósítható. Kompromisszumos megoldást kellett tehát találni („B" modell), és olyan határokat felvenni, amelyeken az elhagyott medencerészek hatása jól helyettesíthető a határon felvett talajvíz-nyomásszintekkel, illetve olyan határokat, amelyek a rajtuk kívüli történéseket csak mérsékelten, gyengén engedik át a medence belseje felé. A „B" modellben azon területek felé, melyekkel a medencének csak jelentéktelen vízforgalma lehet, vízzáró határolás történt (1. ábra, jelölés nélküli peremek). Az állandó potenciálú határokat (/. ábra) vastag fekete vonallal jelöltük. Ilyenek a Duna és a Lajta völgyének felső szakaszain a völgyekre merőleges határok, ahol mindkét helyen vízbelépés történik. A modell alsó részén (Komárom szelvényében) viszont a völgyre merőleges szelvény a vízkilépés helye. A csallóközi Kis-Duna vonalában, illetve a Hansági-főcsatorna - Rábca mentén húzódó határon belépés és kilépés is történhet annak függvényében, hogy a terület belsejében kialakuló talajvizszintek magasabbak-e vagy alacsonyabbak, mint a peremen megadott (mérhető) szintek. A Hansági-főcsatorna és a Rábca mentén felvett határt az is indokolta, hogy ez a sáv a terület legmélyebb része, a talajvízszintek is itt a legmélyebbek, afféle negatív vízválasztó alakult ki a két vízfolyás völgyében. Ráadásul az itt található háromszintes tárnokréti kút adatai alapján ezen a határon a mélyebb nyomásszintek is pontosabban felvehetők és beépíthetők a modellbe. A felszíni vizek hálózata a blokkrendszerhez igazodva, egymásra merőleges szakaszokból állóan, csak vázlatosan építhető be a modellbe. A 2. ábrán a jelenlegi állapot felépítése látható. Amodell továbbfejlesztése keretében egy újabb változat („C" modell) mára Rábcától D-re eső területeket is felöleli, a Fertő medencéjének E-i részét, a teljes Hanságot, továbbá a Rába-völgy E-i, ÉK-i részét is. 3. Az alapállapot előállítása Az elsődleges cél az 1981—1990 közti átlagos talajvízszintek (VITUKI 1994), mint permanens alapállapot előállítása volt. A modell kalibrációja a következőképpen történt: — először a peremeken felvett átlagos talajvízszintek alapján, de minden más hatás (pl. folyók) elhagyásával számítottuk a talajvízszinteket a medence belsejében. Az így számított a talajvízszintek főképp a Duna vonalában tértek el a mért értékektől;