Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

3. füzet - Csepregi A.-Liebe P.-Varga Gy.: Magyarország vízkészleteinek állapotértékelése

Magyarország vízkészleteinek állapotértékelése 411 ból megállapítható volt, hogy a rétegvízszint süllyedések már az észlelés kezdetéig terjedő időszakban is több m-t értek el. A 80-as években a süllyedés mértéke az ivóvízadó, 500 m-nél kisebb mélységben települt rétegekben 0,1-0,5 m a"

1 közötti volt. A nagyobb értékek a Duna—Tisza közén és a koncentrált vízkivételek (pl. Debrecen) környezetében voltak mérhetők. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Duna— Tisza közi erőteljes talajvízszint süllyedések és rétegvizek nyomáscsökkenése sok helyen azonos trendet mutat. Ez azt jelenti, hogy itt az a nyomáskülönbség, amely a talajvíz leszivárgását okozza a rétegvíztárolókba nem változott, következésképpen nem változott a leszivárgó víz mennyisége sem ezeken a helyeken. A mátraaljai és bükkaljai lignitbányászati külfejtések közelében 1 m/év-et is elérő nyomáscsökkenési trend volt jellemző. A rétegvízszintek süllyedése a 80-as évek végén sok helyen mérséklődött, egyes helyeken a 90-es években meg is szűnt. Ennek fő oka a rétegvíztermelés csökkenése volt, főleg a nagyobb vízkivételek környezetében. A nagymélységű hévízadó rétegekben a nyomáscsökkenés mértéke elérte, söt meghaladta az 1 m a1 értéket, de az utóbbi években itt is a süllyedés mérséklődése tapasztalható (

Liebe 1998). A medenceterületek felszín alatti vízháztartását és nyomásviszonyait szimuláló Országos Vízföldtani Modell az adott vízkivételek mellett a mért változásokat közelítően számította (Bogacki-Davideszné-Liebe\991), a megfelelő pontosság eléréséhez még jelentős kalibrálása munka van hátra. Magyarország hegyvidéki területein mintegy 15 ezer km

2-en találhatók víztároló kőzetek, amelyeken keresztül az 1951-1980 időszak átlagában mintegy 2,5 millió m

3 víz szivárgott be naponta (0,9 km

3 évente). Ebből mintegy 1 millió m

3 cH volt a kb. 2000 km

2 karsztos felszínen történő beszivárgás, a víz nagyobbik része a fennmaradó hasadékos és porózus hegyvidéki tárolók területén szivárgott a felszín alá. Ez utóbbi, közel 1,5 millió m

3 d 1 beszivárgás azonban nagyobb részt a kisvízfolyásokat táplálta a völgyoldalakban rövid felszín alatti szivárgás után. A 80-as években a nemkarsztos beszivárgás kb. felére csökkent, a karsztvizek esetében a csökkenés kisebb mértékű, mintegy 15% volt. A beszivárgás a 90-es évek első felében sem növekedett az előző évtizedhez képest. Karsztvízszintészlelő kútjaink döntő része a Dunántúli-középhegységben (DKH) van, a karsztvízszintek és a karsztvízháztartás alakulását itt ismerjük a legjobban. A DKH-ban a nagyarányú bányászati vízkivételek hatására a karsztvíztermelés 1966-tól meghaladta a beszivárgás mértékét (10. ábra). A hiány a 80-as évek végéig a közel változatlan kitermelés ellenére tovább nőtt a csökkenő beszivárgás miatt. Az összegzett hiány a 80-as végére elére a 3 km

3-t. Bányászati vízkivételek erőteljes csökkentése a 80-as évek végén, illetve a 90-es évtized elején az éves vízmérleg pozith'vá válását okozta, de a felhalmozódott hiány csökkenése még évtizedekig eltarthat. A karsztvízszintek emelkedése a középhegység teljes területén jellemző, legerősebben az egykori bányászati depressziók körzetében, kisebb mértékben a tároló peremein húzódó erózióbázisok mentén. A 11. ábrán a Bakony északi (Bakonybél, Fenyőfő, Porva) és a Pilis-hegység környéki (Solymár; Csobánka, Pomáz) észlelőkútjaiban mért karsztvízszint változások láthatók (a nagymértékben különböző amplitúdó miatt különböző