Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

3. füzet - Csepregi A.-Liebe P.-Varga Gy.: Magyarország vízkészleteinek állapotértékelése

406 " Csepregi A—

Liebe P.-Varga Gy. sebb mértékben folytatódik. A legerőteljesebben - a bányászati vízkivételek nagyarányú csökkentése miatt — a karsztvíztermelés csökkent: a 80-as évek eleje óta kevesebb mint a felére. A rétegvíztermelés csökkenése már kisebb mértékű: a 80-as évek elejéhez viszonyítva mintegy 20%. A talajvízből történő kitermelés értékeit pontosan nem ismerjük, mivel sok az illegális vízkivétel, a nyilvántartott termelés nem jelentős. A parti szűrésű víztermelés — amelynek legnagyobb részét a főváros részére kitermelt víz képezi — jelenleg a 80-as évek elejének szintjén van a közbeeső időszak kisebb emelkedése után. A partiszűrésü kitermelt víz döntő része rövid időn belül és viszonylag kis területen utánpótlódik a vízfolyásból, az országos állapotváltozások tárgyalásánál ezekre nem térünk ki. A partiszűrésü vízkészletek állapotában lényeges szerepet játszó mederállapot változások vizsgálata tanulmányunk kereteit meghaladná. Összességében a felszín alóli víztermelés a 80-as évek második feléig mintegy 10%-kal nőtt, majd a 80-as évek elejéhez képest mintegy 25%-kal csökkent. A felszín alatti vizek vízminőségének országos értékelése során megállapították (Deák-LiebeDeseő 1998), hogy a felszín alatti vizekbe - sérülékenységüktől és a szennyezőforrásoktól függően — különböző mértékben juthatnak le a felszíni eredetű szennyezőanyagok. A szennyeződések másik csoportját a természetes eredetű kémiai komponensek okozzák, amelyek a több tízezer évig tartó felszín alatti áramlás során, a kőzet-víz kölcsönhatás révén kerülnek a felszín alatti vizekbe. A talajvíz szintjének változását vizsgálva először az 1996. évi átlagos talajvízállást az 1956-1960 évi átlagos talajvízállással hasonlítottuk össze. Az alföldi területekre szerkesztett átlagos talajvízállások különbségének hidroizohipsza vonalak szembetűnően mutatják a Duna—Tisza közén közismert talajvízszint süllyedést. E területek egyes helyein a süllyedés mértéke a 3 m-t is meghaladja. Hasonló nagykiterjedésű süllyedéssel jellemzett területet máshol nem találunk. Kisebb, süllyedő talajvízszinttel jellemzett területeket mutat a térkép a Maros-hordalékkúpon és a Nyírség nyugati peremén. Az Alföld középső, nagykunsági területein viszont jelentős talajvízszint emelkedést tapasztalunk. Megfigyelhető a Szigetközben a Duna elterelésének hatására kialakult süllyedés, a korábbi, a Duna medersüllyedésével összefüggő talajvízszint süllyedéssel együtt (0,5—2 m). Alapvetően más képet mutatnak az átlagos talajvízállások különbségének hidroizohipsza vonalai, ha az 1996. évi átlagos talaj vízállásokat az előző, 1995. évi átlagos talajvízállással hasonlítjuk össze. A különbségek hidroizohipsza vonalai egyértelműen mutatják, hogy a Duna-Tisza hátsági részein nem jellemző a korábbi intenzív süllyedés, ugyanakkor a Felső-Tisza vidéken a talajvízszint jelentős süllyedését (0,20-0,30 m) tapasztaljuk. A talajvízállás évenkénti változásait azonban nem szabad önmagukban értékelni, helyesebb a hosszúidejű talajvízállás-idősorok vizsgálata. Az állapotértékelési munkák keretében hosszabb időszakra visszatekintő vizsgálatokat folytattunk a csapadék és a felszínközeli vizek vízjárása közötti összefüggés feltárására. A vizsgálat során a jellemző meteorológiai állomásokra 1951-től (közel 45 év időtartamra) megszerkesztettük az éves csapadékösszegek idősorát, öt éves mozgóátlagát, valamint a sokéves átlagtól való eltérés integrált idősorait is. Megállapítottuk,