Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

3. füzet - Csepregi A.-Liebe P.-Varga Gy.: Magyarország vízkészleteinek állapotértékelése

Magyarország vízkészleteinek állapotértékelése 399 3. Felszíni vizek A vízfolyások vízjárásának időbeli változását a vízállások, vagy a vízhozamok idősoraival jellemezzük. További értékes információkat kaphatunk, ha a jellemző vízállásokat/vízhozamokat (évi legkisebb, legnagyobb ill. közepes) ábrázoljuk. A magyarországi főbb vízfolyása 1951-1995 közötti vízhozam idősorai változatos képet mutatnak. A Duna esetében — ellentétben a hidrometeorológiai állapotértékeléssel — sen a kisvízi, sem a nagyvizi, sem a közepes vízhozamok idősora nem jelez határozott irányúitságot mutató változást, ugyanakkor a Tisza, a Bodrog és a Szamos esetében az utóbbi egy—másfél évtizedben az évi nagy-, közép- és kisvizek esetébenbár eltérő mértékben — a csökkenő irányúitság fedezhető fel. Ennek részletes okfeltáró elemzése az állapotértékelés keretein és célkitűzésén kívül esik, azonban minden bizonnyal a magyarázat része lehet az a tény, hogy a rendelkezésre álló meteorológiai (elsősorban csapadék) adatok szerint — a vízgyűjtők országhatáron kívül eső, közép-, illetve magashegységi térszínein az utóbbi mésfél—két évtized a hidrometeorológia tényezőkben kisebb mértékű és kevésbé határozott irányú változást hozott, ahhoz képest, mint ami országhatáron belül, a Kárpát-medence belső területein volt tapasztalható. A vízkészletgazdálkodás szempontjából a kisvízi időszak jellemzőinek minél átfogóbb, megbízható adatokra támaszkodó ismerete a vízigények kielégíthetőségének, illetve prioritásának meghatározásához alapvető fontosságú. A ///. tálázatban egy teljesen (Koppány, Tamási), ill. a IV. táblázatban egy túlnyomó részben hazai vízgyűjtővel (Zagyva, Jásztelek) rendelkező vízfolyás kisvízi hozamait értékeltük ( VITUKI 1996). Az elemzés első lépéseként május, június, július és augusztus hónapokra — a napi vízhozamadatok felhasználásával — az 1951-1980 közötti 30 éves I. bázisidőszakra meghatároztuk évente a 25 napos tartósságú vízhozamértékeket. Az így előállított egyenként 30 tagú adatsorokra statisztikai módszerrel megkerestük a legjobban illeszkedő elméleti eloszlásfüggvényeket, ezt követően a 80%-os valószínűséghez tartozó vízhozamértékeket, amelyekhez meghatároztuk a megjelölt négy hónapra évente - 1981—1995 között - a napokban kifejezett tartósságokat. Ezzel teljesen megegyező gondolatmenet szerint állítottuk elő az 1961 1990 közötti II. bázisidőszak négy hónapra vonatkozó vízhozamértékeit és lehetővé vált az utolsó öt év (1991—1995) tartóssági értékeinek összevetése. A Koppány, Tamási szelvényben a II. bázisidőszakra meghatározott kisvízhozamok tartóssági értékei közül csupán a májusi tér el számottevően (+ll,91%-ot) az I. bázisidőszak értékétől. Júniusban: -0,88%, júliusban: -4,75%, augusztusban pedig: +4,93% volt az eltérés. Ebből következően a kis lefolyású, aszályos években (1992— 1994) a tartóssági mutatók romlottak. A Zagyva, Jásztelek szelvényben a II. bázisidőszakra számított kisvízhozamok mind a négy hónapban elmaradnak az I. bázisidőszak értékeitől. A változás mértéke májusban és augusztusban a-10%-ot meghaladó, júliusban azt megközelítő, júniusban -2% alatti volt.