Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A reaktorszemlélet fejlesztésének fontossága a vízellátás-c satornázás területén 375 soló súlyponti szerepe miatt a vizeiosztó rendszer komplex biológiai reaktornak tekintendő. A rendszer jelenlegi ismereteink alapján az EPANET ill. a Piccoló hidraulikai modell ill. a hozzá tartozó vízminőségi modulok összekapcsolása révén tervezhető. A vízelosztó rendszer vízminősége a rendszerbe vezetett víz minőségétől alapvetően függ. Ez a víz azonban nem tökéletesen tisztított, így a hálózat az érkező víz által folyamatosan beoltódik élő szervezetekkel is. Ezzel egyidejűleg tápanyagok, mikroszennyezöanyagok is jutnak a hálózatba. Az elosztórendszerben a heterotróf baktériumok szaporodása, jelenlegi ismereteink alapján, csak akkor nem várható, ha az ivóvíz AOC (könnyen asszimilálható szerves szén) szintje a —15 mg (ac-Ceq)/ tartományba esik. Ha az AOC szintek >50 mg (ac-Ceq)/m

3 töménység tartományba esnek, a baktériumszaporodás minden esetben jelentkezik. A szaporodás a 15-50 mg (ac-Ceq)/m

3 tartományban változó mértékű (van der Kooij 1985). A baktériumszaporodás szabályozása szempontjából az AOC mellett a BDOC (biológiailag lebontható szerves szén) is egyre inkább alkalmazott paraméter. A vízelosztó rendszer (reaktor) üzemeltetésének sajátos vonásai: - a vízelosztó rendszerbe vezetett ivóvíz AOC (ill. BDOC) töménységét ismerni kell. A kívánt AOC-szint követelmény mindenkor kielégítendő; - lia a vízelosztó rendszerben vízminöségromlás észlelhető, a „vízelosztó rendszer információ"-nak megfelelően az eredeti víztisztító rendszerhez fokozottabb tisztítást biztosító utótisztító rendszert kell kapcsolni (vagy a felszín alatti vizet is tisztítani kell); — az AOC (ill. a BDOC) szint a vizeiosztó rendszerbeli vízminőségi követelményeknek megfelelően szabályozandó; — a vizeiosztó rendszert, mint reaktort kell tervezni és üzemeltetni. J. 7. A biokémiai reaktor Az ivóvízzel (és a táplálékkal) az emberi szervezetbe, mint rendkívül bonyolult biokémiai reaktorba jutó anyagok sorsa a reaktor „tisztító" mechanizmusaitól függ. Példaként az emberi szervezetbe került Al sorsát (3. ábra) mutatjuk be (Reibet—Kukull—Standish 1995). Az emésztést elősegítő gyomornedv pH-ja a gyomorban általában az 1,5—2,0 tartományba esik. A tartózkodási idő h. А 1<рН<2 tartományban az Al oldódása elérhető <2 h emésztési idő alatt. Valószínűsíthető, hogy az elfogyasztott Al — formájától függetlenül -tekintélyes hányada a gyomorban oldott Al-á alakul. Egészséges gyomorfal az oldott alumíniummal szemben impermeábilis. A bélrendszerben azonban az Al oldhatósága minimális. így a gyomorból távozó, csapadékká alakult Al a bélrendszerben nem szívódik fel, annak 99,9%-a a feacesszel távozik a szervezetből (Reiber—Kukull—Standish 1995). Az emberi szervezet, mint reaktor, az Al-al szemben tehát kedvező közegészségügyi helyzetben van.