Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A reaktorszemlélet fejlesztésének fontossága a vízellátás-c satornázás területén 369 nak. Ezt kővetően a baktériumszaporodás közben további anyag adagolására, vagy elvételére nem kerül sor. A lombik reaktor jól kevert, így benne térbeli gradiensek nem léteznek, a reakciók homogén eloszlásúak, a tápanyagok kimerülnek, a metabolikus termékek akkumulálódnak. A tápanyagok és a mikroorganizmusok a lombikban szuszpendált állapotúak. Általában a lombik reaktorok szerepe a szennyvíz töménység, a koagulációhoz igényelt vegyszer dózis, az adszorpció várható mértéke meghatározásához rendkívül fontosnak ítélendő: a tervezéshez és az üzemeltetéshez nélkülözhetetlen előzetes, közelítő információkat szolgáltat. Szennyvíz esetében a reakciófolyamat-általában-egyszerű matematikai modellel jellemezhető. 3.2. Az eleveniszapos szennyvíztisztító reaktor Az eleveniszapos szennyvíztisztító reaktorba a reakcióba lépő anyagok folyamatosan érkeznek, a (részlegesen) oxidált anyagok és termékek pedig folyamatosan távoznak. A reaktorban lévő folyadék folyamatos, intenzív keverését biztosítani kell. A keverés a feltételezés szerint teljes, vagyis a reaktorba juttatott jelzőanyag pillanatok alatt eloszlik a reaktor teljes terében. Valójában tökéletes keverés azonban nem érhető el, de a tényleges reaktor hidraulikai sajátosságai az ideális reaktoréhoz közelálló. A teljes keverésű reaktorra vonatkozó üzemeltetési kritérium egykamrás rendszer esetében egyszerű: a reaktort elhagyó folyadék maradék szennyezőanyag-összetétele a reaktor bármely pontjából vett minta összetételével azonos. A tényleges (hagyományos-, többrekeszes-, kontakt stabilizációs-, lépcsős táplálású) eleveniszapos rendszer hidraulikai- ill. szervesanyag terhelés alapján való méretezése közelítő megoldás. Az ilyen típusú reaktor esetében azonban a reaktor technológiai adottságaiból (hosszú tartózkodási idő, rendkívül nagy turbulencia létrehozása és fenntartása, iszaprecirkuláció) kifolyólag a rendszer kívánt tisztító hatékonysága viszonylag könnyen biztosítható. 3.3. A szennyvíztisztító tavak A szennyvíztisztító tavakban a tisztítás természetes (jellegű), a környezeti tényezők befolyása érvényesül, a reaktor óriási kiterjedésű, így a tervezés és az üzemeltetés bonyolultabb feladat. Az ilyen nagyméretű reaktorokkal kapcsolatos modellezés eleve csak durvább közelítéssel lehetséges. A tavas szennyvíztisztítás folyamatait az 1. ábra érzékelteti (EPA 1977). A folyamatok biológiai, kémiai és fizikai folyamatok. Ezek az ülepedést, oxidációt, sejtszintézist, fotószintézist, endogén respirációt, rothadást, gázcserét, az időszakos levegőztetést, párolgást, hőáramlásokat, beszivárgási folyamatokat foglalják magukban. Az aerob, fakultatív és anaerob állapot (/. ábra) egyidejűleg is előfordulhat a tóreaktorban. Ezen zónák egymáshoz viszonyított arányai, az arányok évszakoktól, szervesanyag terheléstől, az esetleges toxikus vegyületek jelenlététől függő változása, a rendszer dinamikája elméleti úton nem jellemezhető, a tervezés és az üzemeltetés pe-