Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A vízgazdálkodás intézményrendszerének sajátosságai az Európai Unió egyes országaiban 361 Az átalakulás e szakaszában a tartományok érdekében áll a németországi vízgazdálkodás intézményi és szervezeti szerkezetének részletes feltérképezése, és erre építve ezek erősségeinek és gyengéinek értékelése. Kívülről szemlélve a vízgazdálkodás és a vízügyi politika Németországban a szakemberek számára is többnyire áttekinthetetlen. Csak ha Németország szövetségi állami felépítését, az önigazgatás jelentését, a vízügyi jog fö jellemvonásait és annak végrehajtását, a hatáskörök megosztását és a vízgazdálkodás mindenkori követelményeit a különböző természeti körülmények között, a történelmi fejlődést és a jellemző tartományok településszerkezetét sikerül az Európai Unión belüli partnerekkel megértetni, akkor sikerülhet a tartományok vízgazdálkodási tapasztalatait az Európai Unió cselekvési folyamataiba bevonni. Ezen túl a tartományok érdekében áll az Európai Unió más tagállamainak a szerkezetéről és követelményeiről is többet megtudni. Egy európai szinten történő felelősségteljes befolyásolás a többi tagországok kiindulási feltételeinek és követelményeinek ismeretét mindenképpen igényli. Egy összefoglaló értékelés keretein belül Németországban a vízgazdálkodás intézményi rendszere, a vízvédelem, a vízellátás és a szennyvíz-elhelyezés különböző tényezőiről gyengeségeket és erősségeket is megfogalmazhatunk. Ilyen például a kis és középnagyságú elemekből felépülő szerkezet, valamint a hagyomány a vízellátás és a szennyvíz-elhelyezés kereskedelmi szolgáltatás jellegű szemléletéről, amelyek egyrészt a társadalmi szektor hatékony teljesítőképességének bázisai, másrészt a német vízgazdálkodási vállalatok nem kielégítő jelenlétének alapja a világpiacon. A németországi intézményi és szervezeti rendszer környezetpolitikai nézőpontból vizsgálva pozitívan értékelhető a szennyvízkezelés és a vízforrások védelmének tekintetében, különösen a pontszerű forrásokból származó szennyező anyagok bevitele vonatkozásában. Hiányosságok a diffúz forrásokból származó szennyezőanyagok esetében vannak. Abból a nézőpontból, amely a társadalmi egészségvédelmet helyezi a középpontba, szintén pozitív értékelést kapunk, még akkor is, ha egyes problémák még fennállnak. Ezek elsősorban azok a problémák, amelyek olyan, a vízi környezetet károsító termékek szennyezésével vannak összefüggésben, melyek használatáról az elhelyezéssel kapcsolatban nincsen megegyezés. Ez a különleges természetű probléma a vízgazdálkodási intézmények és szereplök más államokhoz viszonyítva későn megkezdett európaizálásán alapszik. A német intézmények befolyása a vízgazdálkodás területén az EU-n belüli döntéshozatali folyamatokba — Franciaországgal, Nagy-Britanniával vagy Hollandiával összehasonlítva — viszonylag kicsi, ami ellentmond mind Németország gazdasági jelentőségének, mind a német tudósok műszaki és közigazgatás-technikai ismereteinek. Ennek következtében a német vízvédelem és a vízgazdálkodás eredményes és stabil intézményi és szervezeti szerkezetét keveset vizsgálták és vették figyelembe. A vízvédelem és vízgazdálkodás intézményrendszerének sokoldalúsága a német rendszernek még egy további pozitív tulajdonsága. Ennek a sokoldalúságnak, ami Németország szövetségi felépítéséből adódik, az előnye, hogy a rendszer gyengéi csak területenként, vagy szektoronként lépnek fel és nem vezethetnek a vízgazdálkodás általános kríziséhez.