Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Nováky B.-M. a. Al-Yezidi-A. A. Al-Shami: Az átlagos évi lefolyás és területi alakulása a Jemeni Köztársaságban

338 Nováky В. M. Ahmed Al-Yezidi—A. Ahmed Al-Shami vagy a talajvízig eljutva, felszín alatti vízáramlással érik el a befogadó tengert. Ezek a térségek a felszíni lefolyás fogyasztó térségei (runoff absorbing zones), ahol a felszíni vízhálózat rendkívül szegényes. A hegyvidéki területről érkező vizeket számos helyen kisebb-nagyobb tározókban, töltésekkel felfogják és elöntözik, megteremtve ezzel a növénytermesztés lehetőségét, ugyanakkor csökkentve a tengerparti övezetre elérő vizet. A lefolyásképző területek (runoff producing zones) Jemenben kivétel nélkül a hegységek, mindenekelőtt a nyugat-jemeni hegységrendszer, valamint a keleti fennsík. Ezek a területek felszíni vízhálózatban viszonylag gazdagok, de a vízhálózat itt is többnyire csak időszakos. A nyugat-jemeni hegységrendszerben összesen 15 olyan időszakos vízfolyás van, amelynek a vízgyűjtője meghaladja az 1000 km

2-t, köztük a legnagyobbak, a 8000 km

2 körüli vízgyüjtőjü Mawr és Adhanah, valamint Zabid amelynek vízügyi és mezőgazdasági fejlesztési tervét magyar szakemberek végezték el mintegy 30 évvel ezelőtt (Tesco-Viziterv-Vituki 1971). A 15 vízgyűjtőből 8 az Adeni-öbölhöz tartozik. A nyugat-jemeni hegységrendszerből keleti, vagy északi irányba tartó, egyébként is csekélyebb vízszállítású vízfolyások elvesznek a Ramlat as Sabatayn, vagy Rub AI Khali sivatagban. Az Arab-tengerhez tartozó keleti fennsík vízhálózatának gerincét az alsó folyásán Masila néven ismert Hadramawt vádi alkotja. 2. Az átlagos évi lefolyás és területi alakulása Jemenben a hidrológiai észlelések szegényesek és lényegében csak az utóbbi két évtizedből vannak. Az észlelöhálózat a San'aa-i illetőségű Olaj- és Ásványanyagok Minisztériumának (MOMR) Hidrogeológiai Főosztályához tartozik: nyilvántartásuk szerint 53 helyen van, vagy volt hidrológiai észlelés (Gun-Ahmed 1995). Az észlelések sok esetben valamilyen vízépítési munkához — tározó, őntözötelep létesítéséhez—kapcsolódóan a tervezések feltáró munkálatai kezdetén indultak be és annak befejeztével meg is szűntek. A tervezéshez létesített észlelő állomást a tervezés befejeztével átadták a beruházást, vagy annak tervét megrendelő állami szervezetnek, amivel működésük sokszor meg is szűnt. Ilyen esetekben folyamatos észlelésről nem lehet beszélni. Az észlelő állomások létesítése egyébként is központi irányítás és ezért egységes elvek nélkül történt, állomásonként eltérő műszerezettséggel. Számos probléma—az cszlelőhely lakóhelytől való távolsága, nehéz megközelítési lehetőség, képzett észlelők hiánya, biztonsági problémák — is nehezítette és nehezíti az észlelések gondos végrehajtását. A hidrológiai állomások területi eloszlása egyenetlen, a sűrűbben lakott térségekben sűrűbb, a ritkábban lakott térségekben az észlelő állomások száma is kevesebb. Viszonylag nagyobb számú észlelő állomás a nyugat-jemeni hegységrendszerben van, az itt eredő és a Vörös-tenger, vagy az Adeni-öböl felé tartó vízfolyások hegyvidéket elhagyó szelvényeiben. Viszonylag süni észlelés van az Arab-tengerbe tartó Hadramawt vádi vízgyűjtőjének felső szakaszán. A hagyományos felszereltségü állomásokon észlelés naponta kétszer van. Növekszik az Epron rendszerű automata állomások száma, amelyek a vízállás folyamatos észlelését és rögzítését teszik lehetővé (/. táblázat).