Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)
2. füzet - Szlávik L.-Fejér L.: Töltésszakadások a Felső-Tiszán 1947 szilveszterén
306 Szlávik L.-Fej ér L. gátra koncentrált volna az átlagosnál nagyobb felkészültséget és ha Bökényben nem szakad át a gát, hanem az árvíz a Tisza medrében maradva a tisza-szamosközi töltésen ömlött volna át, akkor méltán érhette volna a vád, hogy miért nem a fö védelmi vonalat: a tiszai gátat készítette elö jobban. Megjegyezni kívánjuk azt is, hogy a már átbukásban lévő víz ellen csak földből készült nyúlgát úgy sem adott volna megfelelő védelmet, hanem csak a sok anyagot igénylő jászolgát. Hogy a Társulat mennyire a feladata magaslatán állt, mutatja az, hogy az új Túrnál — ahol már több idő állt rendelkezésre —töltésmagasítással meg tudták állítani az áradatot." (Szent-Iványi 1948). A vizsgálat megállapította, hogy az igazgató-főmérnök az árvízi előkészülethez szükséges védelmi intézkedéseket megtette és az előjelzés nélkül a társulatra zúdult árvíz elleni védekezést azonnal megindította. Ezt bizonyították a következők: — Az árvíz elleni védekezésnél igénybe vehető közerő és a védekezésnél közreműködő társulati és közigazgatási alkalmazottak beosztását tartalmazó nyomtatásban megjelent kimutatás, amelyet a kellő időben az összes illetékesnek megküldtek. — A társulat jelentése szerint az előírt árvédelmi készletnek az árvédekezéshez szükséges legfontosabb árvédelmi anyagai és eszközei majdnem teljes egészében rendelkezésre álltak. Igy pl. a pallódeszka 99, a karó 181, a kézilámpa és viharlámpa átlag 70, a fáklya 138, zsák 111, talicska 93, ásó 108 és kézibak 90 százalékban volt meg. — A társulati távbeszélő hálózat megfelelően működött és semmi akadályt nem képezett az intézkedések és jelentések lebonyolításában. — A Társulat árvédelmi szabályzatának 15. §-a szerint a gátszakadást szenvedett töltésszakaszon jégmentes árvíz esetén az árvédelmi készültséget a mértékadó tiszabecsi vízmérce + 300 cm-es vízállásánál kell elrendelni. A Társulat a vízállás észlelést december 29-én reggel 8 órakor a + 160 cm-es vízállásnál már megkezdte. — A társulati telefonkönyv bejegyzése szerint Sík Jenő igazgató-főmérnök az árvédelmi készültséget december 29-én a 20 órai 328 cm-es tiszabecsi vízállásjelentése után 21 órakor elrendelte. Az igazgató-főmérnök értesítette a Tiszán és Túron elrendelt árvédekezésröl a vízépítési kerületi felügyelöt, a miniszteri megbízottat, a miniszteri biztost, a vármegye főispánját. Tápay László írja jelentésében: „...az igazgatóság első intézkedése volt, dec. 30-án 8 h 30'-kor, hogy a posta-vezérigazgatóság azonnal rendelje el az állandó éjjel-nappali telefon ügyeleti szolgálatot a ... községekben. Ettől kezdve a hatóságokkal és az érdekelt községekkel állandó telefoni összeköttetésben állottunk, az érdeklődésekre felvilágosításokat és a szükséghez képest utasításokat adtunk. A Társulatnak benyújtott telefonszámla tanulsága szerint december 30-án és 31 -én a társulati központunk saját kezdeményezésére 49 állami beszélgetést bonyolított le a budapesti kormánybiztossággal, a nyíregyházi folyammérnöki hivatallal, a mátészalkai államépítészeti hivatallal, a Kölese községbe kiszállt kormánybiztossal. Tiszabecs, Tiszakóród, Kömörö és Botpalád községekkel. A főispán és az alispán a tiszabecsi helyszínen állottak, kikkel állandó összeköttetésben voltunk. Ezen kívül társulati telefonon is állandó összeköttetést tartottunk fenn a községekkel." (Tápay 1948). — Takács Ferenc árvédelmi kormánybiztos december 30-án, az esti órákban érkezett a helyszínre, állomáshelye Kölese község volt és attól kezdve az ő utasítása alapján történt a védelmi munkálatok irányítása.
