Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Szlávik L.-Fejér L.: Töltésszakadások a Felső-Tiszán 1947 szilveszterén

296 Szlávi к L.-Fejér L. ki a töltés. A tivadari átszakadt töltés légi felvétele meglepően hasonlít a Sebes-Körös 1925. karácsonyi szakadásáról készült légi fényképhez (Beclcer 1939). A tivadari szakadáson át a Tisza jobb parti, beregi belvízöblözetébe kiömlő víz január 1 -én elöntötte Tivadar, Tákos, Gulács községeket és azok határát, valamint Tarpa, Hete, Fejércse községek (3. ábra) határainak egy részét, mintegy 58 km

2-t, a Makócsa-főcsatorna bal parti depóniáját, s a beregsurány-vásárosnaményi müútba ütközött. A műút a víz gyors levonulását a szűk nyílású hídjaival akadályozta. Január 2-án a Makócsa-főcsatorna, a Tisza jobb parti töltés közé eső területek beregsurány-vásárosnaményi műúttól délre eső részét öntötte el a víz, Jánd, Gergelyi községek egy részét, mintegy 24 km

2-t. Január 3-án a vásárosnamény-beregsurányi út hídjain és átereszein átömlö víz elérte a Szipa-főcsatorna északi depóniáját, Vámosatya és Gelénes községek déli részét, s elöntött újabb mintegy 20 km

2-t. Január 4-én a Gelénes-Vámosatya-Tiszaszalka közúttól északra a tiszaszalka-barabási útig nyomult előre, elöntve további 22 km

2-t, január 5-én a tiszaadony-hetyeni útig további 14 km

2t. Január 6-án a víz áttört szovjet területre (5. ábra), ott valószínűleg Hetyent és Kisharanglábot öntötte el, magyar részen a Csaronda bal partján 4 km

2-t öntött el. Január 7-én érte el a víz Lónya község keleti határát, s az északi országhatárig újabb 12 km

2-t öntve el szovjet területre ért (4. ábra). Január 1-7. között a Tisza jobb parti belvíztérböl magyar részen összesen 156 km

2 került víz alá. Az elöntött községek közül legtöbbet szenvedett Tivadar, Gulács, Tákos, Jánd, Gergelyi községek belsősége. Ezekben a községekben védekezésre nem is gondolhattak (6. ábra). A szilveszter éjszakai szakadáson át az árhullámból a belvízöblözetbe kitörő víz alig érte el az ártér északi, lónyai határát, mikor Tiszabecsnél, majd Tivadarnál a Tiszán újabb árhullám jelentkezett, s ömlött ki a területre, s az elöntést mintegy 158 km

2re növelte. A második árhullámot január 14—21. között egy harmadik követte, az elöntött terület a Tisza jobb parti belvízöblözetben 178 km

2-re nőtt. A Tisza apadásával az elöntött területekről a víz egy részét részben a tiszaszalkai határban lévő 2,5 m nyílású Sz/pa-zsilip vezette le, részben pedig a zsilip mellett lévő 3x3 m

3 s

_

l teljesítményű szivattyútelepen emelték át. Itt január 1-február 2. között kellett szivattyúzni. A víz legnagyobb része azonban a Csarondán és a terepen szovjet területre jutott, ahol az Eszenyi-zsilipen át a Tiszába, a Csaronda-Latorcán át pedig a Latorcába jutott. A Szipa torkolati szivattyútelep három gépegysége 28 napig volt üzemben, s ez alatt az idő alatt 19 millió m

3 vizet emelt át, ami a 20 km

2-en 1 m-es vízborításának felel meg. Ez a vízmennyiség a nagymérvű vízborításhoz viszonyítva csekély. A szivattyúzásnak itt inkább lélektani, mint műszaki jelentősége volt. A tivadari szakadás elzárása az első árhullám után megindult, de a második és harmadik árhullám az építést erősen akadályozta, eredményes munkát végezni nem lehetett. A Tisza jobb parti községek ezért kénytelenek voltak magukat külön-külön védeni, gyors tempóban emelt 0,50-1,50 m magasságú körgátakkal. A 15 község belsőségének védelmére az első és a harmadik árhullám között mintegy 58 km körgát épült. Az árvíz alatt a beregi öblözetben összesen 423 lakóház összeomlott, 277 ház megrongálódott. A társulat hidjai közül a víz 11 db-ot részben elvitt. Az állami és törvényhatósági hidak közül nagy kárt szenvedtek a vásárosnamény-beregszászi út híd-