Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Szlávik L.-Fejér L.: Töltésszakadások a Felső-Tiszán 1947 szilveszterén

Töltésszakadások a Felső-Tiszán 1947 szilveszterén 293 — tanúk vallomása szerint — 60-70 cm-es vízáramlás van és Tarpa községet körtöltéssel próbálkoztak megmenteni. A Szatmárcsekc kisari szakaszon a maximum túllépése.... és töltés ülepedések és kopások folytán majdnem mindenütt nyúlgátak emelése vált szükségessé. Szivárgások csak a mai nap folyamán jelentkeztek nagyobb mértékben... Buzgárok több helyen léptek fel veszedelmes mértékben, amelyeket a nyári rendkívüli szárazság folytán összerepedezett töltések okoztak." (Tápay 1947>. A Batár töltésén áttört víz az elöntött mintegy 80-90 km

2 terület legmélyebb része, Tiszakóród határa felé húzódott. Tiszakóród lakossága a kiömlött víz gyors visszavezetése érdekében a Tisza bal parti töltését, a 34,150 km-es szelvényben, meggondolatlanul és főként szakszerűtlenül átvágta. Ezen az átvágáson jutott vissza a kitört víz nagyobbik része ismét a Tiszába, kisebb része pedig tiszakóródi zsilipen át ugyancsak a Tiszába. A tiszakóródi szakszerűtlen töltésátvágás az újabb árhullám következtében mintegy 120 m szélességben fejlődött ki, újjáépítése csak 1948 novemberében készült el 18 000 m

3 földmunkával (mintegy 190 000 Ft-ba került). A tiszabecsi szakadásokban elfolyt nagymennyiségű víz ellenére a Tiszabecs alatti Tisza-szakasz vízszintje még mindig az 1869. évi és az 1933. évi maximumok fölött maradt (/. táblázat). A tiszakóródi Tisza-löhcs átvágásnak azonban előnye is keletkezett, éspedig a Túrcsatorna töltésének átvágásával együtt művelés alatt álló mezőgazdasági területekről sikerült a kiömlött vizet időben visszavezetni és így a vetésben nem keletkezett számottevő kár. Ahol a víz sodrása a vetést kimosta, ott a föld újramüvelésc idejében megkezdődhetett. Bevetetlen terület nem maradt, csupán a holtmedrekben maradtak vissza vizek (Tápay 1948, TDT 1948). A további eseményekre nézve fenyegető előjel volt, hogy a bökényi gátszakadás helyreállítását január 3-ig a szovjet vízügyi szervek meg sem kezdték (Sik 1948), ezzel a második és harmadik árhullám károkozását is előrevetítették. Dr. Szentirmay Dezső járási jegyző, a közigazgatás részéről Tiszabecs községbe kirendelt árvédelmi biztos, a járási főjegyzőnek írott 1948. január 24-i jelentésében így számolt be a mentési-kitelepítési munkákról: Január 8-án este 22 h-kor a Tisza vízállása 230 cm volt. A gyenge időre, valamint a nagy esőzésre való tekintettel Tápay László azt a javaslatot tette, hogy Tiszabecs és Uszka kiürítését rendeljem el tekintettel arra, hogy az áttört Batár töltés, valamint a Halvány töltésnek 15 helyen való átszakadása a kirendelt munkások teljesítő képessége után is kb. 280-300 cm magas vízállásig bírja védeni a községet... 22 óra 30 perckor azt az utasítást kaptam, hogy a kiürítést azonnal rendeljem el úgy Tiszabccsen, mint Tiszakóródon. A kiürítéshez alkalmas autók, teherautók csak részben álltak rendelkezésre, azok is úgy, hogy a MÁV. személyszállító autója, valamint a termények szállítására mintegy három teherautó tartózkodott a községben. Ezen teherautókat igénybe vettem s a harang félreverésével, valamint dobszó útján Tiszabecs kiürítését elrendeltem, ugyanakkor telefonon utasítottam a tiszakóródi jegyzőt, hogy Tiszakóród községet azonnal ürítse ki s a kiürítéshez szükséges tehergépkocsikat Tiszacsécséig fogom küldeni, ugyanakkor a községnek másik része szekereken Szatmárcseke felé kezdje meg az azonnali távozást. Ez alkalommal a kiürítés az első felszólításra rögtön sikerült, mert mintegy 6 óra leforgása alatt a községből mintegy 800-900 fő lett áttelepítve Szatmárcsekére, illetve a kölesei körjegyzőségbe. Ezen mentési munkálatok 9-én a délelőtt