Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Szlávik L.-Fejér L.: Töltésszakadások a Felső-Tiszán 1947 szilveszterén

290 Szlávi к L.-Fejér L. gában foglaló vízgyűjtőjének fagyott talaján összegyűlt nagy mennyiségű hótömeget hirtelen erős felmelegedés és nyári zápor érte. Az így keletkezett nagy víztömeget a Felső-Tisza medre nem tudta levezetni és így mederből való kilépés és a védtöltések meghágása elkerülhetetlen volt. Hasonló helyzet alakult ki 1925 karácsonyán a Körösök hegyvidéki vízgyűjtőjén, amikor a vastag hótakaróra néhány óra alatt 60 mm-es, nyári zápor jellegű eső hullott. Mindez megismétlődött 70 évvel később, 1995 karácsonyán ugyancsak a Körösökön. A felső-tiszai árhullám heves levonulásában és a jelentős mértékű lefolyási hányad kialakulásában minden bizonnyal szerepet játszott, hogy a húszas-harmincas években a máramarosi fenyves-erdők nagymérvű letarolása következtében megváltoztak a lefolyási viszonyok, a maradék erdő vízvisszatartó képessége erősen lecsökkent, így az olvadt hóból és záporból keletkező víztömeg hirtelen zúdult a Tisza völgyébe (Dabolczi 1950). A Tisza Tiszabecs feletti szakaszáról meteorológiai és vízállás adatok nem álltak rendelkezésre, ennek következtében árvízi előrejelzés sem készült. Az árvízkatasztrófa bekövetkezéséhez bizonyíthatóan hozzájárult a Felső-Tiszán az azt megelőző évtizedekben végzett ármentesítö munkálatok hatása is. A magyar szakaszon növelte az árvízveszélyt, hogy az 1933. évben eredményesen kivédett addigi legnagyobb árvíz után a határon túli szakaszon, a Tisza-Batár Társulat korábbi nyílt árterét és Tiszaújlak vidékét a hullámtérből kiiktatták, betöltésezték és így az árhullám elterülésének lehetőségét lényegesen csökkentették. Mindez azért fordulhatott elő, mert a Tisza-Szamosközi Társulat egységes árterülete a trianoni békeszerződést követően három országhoz tartozott és ennek következtében a magyar terület árvízvédelmére ideiglenes megoldásokat kellett találni, azoknak megfelelő müveket kellett építeni. Ilyen megoldás volt a határon épített Batár-töltés, amelynek funkciója a határon túli 77szo-töltések megépültével megszűnt volna. Az ideiglenes töltésvonalat egyrészt a nemzetközi megállapodások, másrészt a töltés átmeneti jellege miatt nem lehetett és nem is volt szabad magasabbra építeni. Előzőleg a társulat már így is kénytelen volt a Palád-csatorna jobb parti töltéséből — amelyet a szükséges biztonságra, azaz az észlelt maximális árvízszint fölé épített — a nemzetközi bizottságnak a Földművelésügyi Minisztérium útján adott utasítására a biztonságot jelentő részt lehordatni (Dabolczi 1950, Szent-lványi 1948). Ezt a kérdést részletesen taglalta Becker ( 1948), aki 1926-38 között a trianoni békeszerződéssel életre hívott Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság (C.R.E.D.) keretében működő, a Kárpátalja vízügyi problémáinak megoldására hivatott Magyar-Román-Csehszlovák Hármas Műszaki Bizottság magyar tagja volt. 2. Az árvíz levonulása, a védekezési és helyreállítási munkák A Tisza rohamosan növekvő árvize december 30-án reggel 6 órakor szovjet területen, Tiszaújlak és Bökény között két helyen (Lászlóffy 1982), összesen mintegy 250 m hosszban átszakította a Tiszaújlak-Királyháza közötti, az 1941—44. években épült bal parti 7í,vza-töltést (2. ábra). A szakadáson átzúduló víz, egyesülve a Batár-torkolat