Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Csonki I.-Fejér V.-Klingné Ábrahám J.-Magyarics A.: A Balaton vízgazdálkodásának időszerű kérdései

A Balaton vízgazdálkodásának időszerű kérdései 279 A partszabályozási tervek 1993—1994-ben felülvizsgálatra kerültek. Az új szabályozási javaslatok kialakításánál elsődleges szempontként szerepel a meglévő természetes partok kímélése, az áramlási holtterek és szemétzugok megszüntetése, a meglévő művi partvonal korszerűsítése, az ideiglenes jelleg véglegesítése a kiépített hossz változatlanul hagyása mellett. Az új fejlesztési javaslat (új BVFP) 19,8 km partvonal szabályozást irányoz elő, melyből 14,9 km a meglévő korrekciója. Tényleges fejlesztés 4,9 km, ebből 3,1 km természetes jellegű. Új művi beavatkozás mindössze 1,8 kmen valósulna meg. A természetes jellegű partszabályozás nem jelent lényeges műszaki beavatkozást, mérnökbiológiai, biotechnikai eljárások alkalmazásával (füvesített rézsüvédelem, nádtelepítés stb.) a természetes állapothoz igazodva biztosítja a part erózió elleni védelmét, a mögöttes terület hasznosítását. A balatoni partvédömüvek felülvizsgálata céljából készített tanulmány (VIZ-INTER 1995) nemzetközi és balatoni tapasztalatokat feldolgozva a következőket állapította meg: - a védetem nélküli lapos homokos rézsű a Balaton partján sehol sem marad állékony; a kaviccsal, zúzott kővel kialakított lídókat megfelelő, rendszeres karbantartás és anyagpótlás mellett a tó északi partján több helyen is fenntartanak; - a kisebb hosszban náddal, kőszórással védett heöblösödésekben a homokos lídó több helyen is kielégítően üzemel, megfelelő karbantartás és kisebb anyagpótlás mellett; Az elképzelt lídós partkialakítás csak a meglévő partvédömüvek megbontásával, a mögöttes - különböző tulajdonú — területek rovására történhet, ami a jelenlegi partvonal megváltoztatását is maga után vonja. A körülmények és lehetőségek mérlegelésével született az a döntés, miszerint az állami kezelésű müvek elbontása jelenleg nem indokolt. A magán, vállalati, vagy önkormányzati partvédömüvek elbontását és átalakítását a vízügyi hatóság nem ellenzi, de minden esetben felhívja a kezelő, tulajdonos figyelmét az elbontás műszaki és anyagi következményeire. A Balaton partszabályozásának műszaki kérdései mellett még egy fontos, elsősorban jogi feladat jelentkezett, éspedig a Balaton ún. jogi partvonalának megállapítása. A feladat megoldását főként a vízügyi - műszaki tervezések, szabályozások tették szükségessé. A komplex alapelveket figyelembe vevő szabályozási vonalterv — amely jogi partvonalnak a siófoki vízmérce „0" pontjához viszonyított +1,00 m-es vízállásnak megfelelő szintet javasolta — különböző kialakítású a déli part ill. az északi part tekintetében. E szerint a Balaton medrének és partjának határvonala: - végleges, vagy ideiglenes jellegű partvédömüveknél a partvédőmű víz felöli felső éle; - határozottan felismerhető, természetes szakadó partszakaszokon a part felső éle; - enyhe lejtésű, sásos, zátonyos, homokos partszakaszokon, valamint minden egyéb kétséges helyen a siófoki vízmérce „0" pontjától mért +1,00 m-es szintvonal. A +1,00 m-es szint egyébként megegyezik a partvonal-megállapítás idején érvényben lévő legmagasabb szabályozási vízszinttel.