Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Csonki I.-Fejér V.-Klingné Ábrahám J.-Magyarics A.: A Balaton vízgazdálkodásának időszerű kérdései

A Balaton vízgazdálkodásának időszerű kérdései 269 időjárástól, elsősorban a csapadékviszonyoktól függ, hogy a vízállás mennyire süllyed az optimális felső határ alá. A vízállás meghatározási pontossága miatt az optimális felső határ értékét +0,02 m ráhagyással kell értelmezni. — a megengedhető minimum a 0,70-0,85 m között változó vízállás. Ez a vízállások alsó határvonala. A minimum alatti vízállások elsősorban az időjárástól függően alakulhatnak ki. A minimálisnál kisebb vízállások elkerülése érdekében a tavaszi vízállást lehetőleg az optimális felső határ közelében kell tartani. Június —augusztus hónapokban csak akkor engedhető meg vízeresztés, ha a vízállás az időben mozgó sáv felső harmadában van, ill. a tervezett eresztés befejeztével is ott marad. Az 1977-ben bevezetett vízszintszabályozás óta eltelt időszakot értékelve megállapítható, hogy a tó teljes vízjátéka 0,56 m volt, míg a legnagyobb évi vízjátékot —0,52 m-t — 1992-ben mérték. Az elmúlt húsz év vízjárását - a nyári ill. a kora öszi kisvizek elkerülése érdekében—tudatos fölészabályozás jellemezte. Az évi legmagasabb vízállás (//

g a) csak 1990., 1991. és 1993. évben nem érte el a 1,00 m-t, de kilencszer a 1,05 m-t is , meghaladta. Az 1996-ig eltelt 19 évben négyszer volt az évi kisvízállás (//

s

a) kisebb, mint 0,70 m, de az üdülési idényben mindössze kétszer (1990 és 1993) süllyedt 0,70 m alá. A kisvizek kialakulásában a tavaszi legnagyobb vízállásoknak, a nyári félévben (V. 1 —X. 31 ) apadásnak, valamint a nyári vízeresztésnek van meghatározó szerepe. A tavaszi nagy és az őszi kisvízállások különbsége 1977 óta 0,32 és 0,52 m között mozgott. Ha a vízeresztéseket figyelmen kívül hagyjuk az apadás 0,30-0,52 m érték közé esett és a legkritikusabb 9 évben 6-szor volt nagyobb, mint 0,30 m. Ez pedig azt jelenti, hogy hat évben, a vizsgált esetek 31%-ában a nyári félév vízkészletváltozása meghaladta a 0,30 m-t. Egy esetben, 1993-ban, a föidényben mért csökkenés önmagában több volt, mint 0,30 m. A tervezett vízszinttartási rend szerint az éves megengedett vízjáték 0,40 m, azaz maximális tavaszi induló vízállást (1,10 m) feltételezve csak egy — az 1992. évihez hasonló — rendkívüli nyári apadás nem védhető ki az új szabályozással. Az öszi kisvíz 95%-os biztonsággal a sávban marad. Ez viszont azt jelenti, hogy a tervezett vízszinttartási rend a nyárvégi kisvizek elkerülése szempontjából kedvezőbb helyzetet teremt. Az adatok értékelése azt is megmutatja, hogy a tervezett szabályozás esetén kb. 10%-kal kisebb annak a valószínűsége, hogy tavasszal a Balaton vízállása eléri a szabályozási maximumot (1,10 m), mint amikor 0,30 m volt az évi vízjáték. A 80—85% körüli biztonságot azonban teljességgel elfogadhatónak ítéljük, mivel az megegyezik az általános, hidrológiai tervezési biztonsággal. A szabályozási sáv 0,10 m-es kiszélesítése az alsó vízszint tartásának évi átlagos időtartam szerinti biztonságát kb. 6%-kal növeli meg. Különösen jelentős a biztonság növekedése augusztusban, amikor az érték 75%-ról 92%-ra emelkedik. A tervezett vízszinttartási rend bizonyos mértékig megváltoztatja az árvízi biztonságot. A szabályozási sáv javasolt maximum vonalának (1. ábra) a menetét tavasszal az a körülmény indokolja, hogy a téli — tavaszi hónapok maximális havi hozzáfolyásai levezethetők legyenek a Sión anélkül, hogy a Balaton vízállása túllépné a megengedett éves maximumot, a 1,10 m-t.