Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Liebe Pál: A hévízhasznosítás helyzete Magyarországon

208 Liehe Pál már alig tartalmaz feltárható hévizet. Az agyag- és márgarétegek a medence mélyebb részein a homokok és homokkő rétegeket elszigetelik egymástól, de a mélység csökkenésével a vízvezetö homokrétegek közötti függőleges kapcsolat egyre jobb. A medenceperemeken a rétegek dőlése is lehetővé teszi a vertikális hidraulikai kapcsolatokat. Ezekben az így összefüggő porózus hévíztárolókban a víz természetes körülmények között is lassú áramlásban volt. A sekélyebb rétegekben elhelyezkedő hideg és a mélyebb szintek meleg vizei között nincs éles határ: a hidegebb vizek lefelé szivárogva és felmelegedve a mélyebb porózus hévíztárolók utánpótlási forrását jelentették, a medence belseje felé szivárgó vizek pedig egyes helyeken a nagyobb mélységekből a sekélyebb rétegeken keresztül a felszínközeibe szivárogtak (pl. Tiszakécskén). A felszín alatti áramlások sebessége azonban rendkívül lassú: évente néhány méter. Ennek megfelelően egyes zónákban néhányszor tízezer éves vízkorokat mutattak ki, míg máshol a hévíz kora elérheti a millió éves nagyságrendet is. A felső pannon összlet mélyebb szintjei néhol zárjellegűek: itt a szénhidrogének felhalmozódása is megfigyelhető. A márgás kifejlödésü alsó pannon összletben hévízkút létesítéséhez megfelelő vízadó képességű réteg már alig fordul elő. Az oligocén és miocén rétegekre is csak ritkán képeztek ki hévízkutat: ezeknek az összleteknek a homokköves és meszes kifejlödésü rétegei alkalmasak néhol kismennyiségü, nagy sótartalmú hévíz feltárására. A medencebeli törmelékes hévíztárolók vize általában alkáli hidrogén karbonátos. Az összes oldott sótartalom 1-3 kg/m

3, de elérheti a 10 kg/m

3 értéket is. A nagy sótartalmú vizek a tárolók mélyebb, zártabb zónáiban fordulnak elő. Ilyen helyeken a víz vegyi jellege egyre inkább kloridos, a tengervízhez hasonló összetételű. Megfigyelhető, hogy a víz az áramlás irányában lágyabbá válik, amely az agyagásványokkal történő érintkezés következménye. A nagyobb mélységben lévő vizek fölött több helyen vízzáró agyagmárgák helyezkednek el: ezeket a vizeket már nem érintették a lassú felszín alatti vízmozgások sem. Az ilyen vizek gyakran szénhidrogénekkel együtt fordulnak elő. 1 m

3 vízzel több m

3 gáz is felszínre kerül ezekből a rétegekből. A gáz főként metán, ami robbanásveszélyt okoz. Egyes kutak vizében olaj és fenol is előfordul. A kútban feláramló, csökkenő nyomású vízből a széndioxid kiválása miatt az oldott mésztartalom kiválik, s a csövekben lerakódva gondokat okoz az üzemeltetésnél. A lerakódás vegyszeradagolással megelőzhető, vagy savazással utólag eltávolítható. 1.2. Nyomásállapot A hévizet tároló közettömegek hasadékaiban, vagy pórusaiban elhelyezkedő víz nyomása több tényező hatásának következménye. Ilyen például, hogy milyenek a nyomások, illetve vízszintek azokon az—esetleg távolabbi — utánpótlási területeken, ahonnan a víz az adott helyre érkezik; maguknak a megcsapolást jelentő forrásoknak, vagy területeknek a tengerszint feletti magassága; milyen az adott termálvíz sűrűsége, illetve térfogattömege; és hogy mennyi veszett cl az eredeti nyomásból, mire a víz a megcsapolási helyre érkezett a felszín alatti szivárgás, vagy áramlás útján. Az utánpótlási területeken leszivárgó víz hideg, térfogattömege, sűrűsége nagyobb; az itt kialakuló