Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Könyvismertetés 199 gondjain segíteni látszott az a körülmény, hogy 1920. után, a területveszteségeink nyomán az ország szempontjából az Alföld gazdaságilag felértékelődött. Az 1937-ben életbe léptetett Ontözésügyi törvény mutatott kiutat és fejlődési irányt a későbbiek számára. A nemzedékek munkáját igénylő nagy feladatok: a vízi munkák, vagy a vasutak építése új szakmákat, új életformákat hozott létre, elsősorban a később külföldre is eljutó kubikosok esetében, de megteremtette a vízügyi szolgálat azóta is ismert munkaköreit. a gátörök, a szakaszmérnökségek munkaterületeit. Az árvízvédelem teendői mellett a fokozódó belvízkárok a belvizek elleni védekezés eszközeinek fejlesztését is ugyanolyan fontossá tették, mint eredetileg az árvízmentesítést. Szemléletes eszközökkel, jól érthető megfogalmazásban, a műszaki szabatosságra is ügyelve, kellő rövidséggel, a felesleges részleteket mellőzve fejti ki az itt most összefoglaltakat a három szerző könyve. Sok idézetet is találhatunk benne ismert költőinktől, íróinktól, olyan nagyjainktól, mint Széchenyi István, vagy Vásárhelyi Pál. A könyv megmutatja a vízügyi feladatok nagyságát és szépségét olyanok számára is, akik vagy nem ismerik vízügyeinket, a tiszai munkákat részletesebben, vagy hibásan tájékozódtak felőlük. Remélhetőleg lesznek az olvasók között, akik e könyv tanulságai nyomán fogják a vízügyi tevékenységet, a vízügyi szakterületet megszeretni, s talán ennek alapján választják majd életpályájukul. Megszeretni ugyanis csak azt lehet igazában, amit meg is ismertünk. A könyv címe: honfoglalás. Nem harcos, hanem veritékes honfoglalás. Vagy ahogy más kifejezéssel említik: második honfoglalásunk. A történelmi Tisza-szabályozás valóban honfoglalás volt, hiszen nagyjából negyed országnyi terülelet szerzett vissza az emberhez méltó környezet számára. Mindezt nem háborúval, hanem békés - szívós, és ellentmondásoktól sem mentes - évtizedekre terjedő építő munkával. És, nemcsak arról ad tájékoztatást ez a könyv, ami történt, hanem a rendelkezésre álló terjedelemhez képest azoknak a nevét és rövid élettörténetét is bemutatja, akik a legtöbbet tették a Tisza szabályozásáért. A kétkezi munkások azóta már ismeretlenségbe homályosult ezreiről nyilvánvalóan név szerint megemlékezni nem lehetett volna, de a fennálló és a mai nemzedék által fenntartott szabályozási és védelmi müvek az ö emléküket és dicsőségüket is hirdetik. Ismerteti: Dr. Szlávik Lajos