Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A tudományos alapokon nyugvó üzemeltetés igénye a víztisztításban 165 10 15 Reakcióidő (s) 7. ábra. Az Mn(II) oxidációja az oldat hőmérsékletének 20 25 függvényében (Knocke et al. 1990) - Az oldat hőmérséklete a Mn(II) oxidációt nagymértékben befolyásolja (7. ábra). — A mangándioxid bevonatú szüröanyag Mn(II) adszorpciós kapacitását a felületi MnO

x(

S) koncentráció, ennek oxidációs állapota és a víz pH-ja közvetlenül befolyásolja. A nagyobb tömegű felületi oxiddal bevont szüröanyag nagyobb mértékű és hosszabb időn keresztül Mn(II) eltávolítást biztosít. A savas (pH <6,5) állapot az oxid-felület eltávolító mechanizmusát nagymértékben gátolja. Az adszorpciós kapacitás szabad klór hiányában az adszorpciós helyek kezdeti számával definiálható. Szabad klór hiányában az adszorpciós helyek autokatalitikus regenerálódása nem észlelhető. Ez azt jelenti, hogy az oxid-felületek a Mn(II) eltávolítást illetően véglegesen kimerülnek, ha valamilyen oxidálószer adagolással nem regenerálódnak. Ha a szűrőre vezetett vízben a szabad klór jelenléte biztosított, az adszorpciós felületek folyamatosan regenerálódnak, amit a Mn(II)-ion eltávolítás (felvétel) folyamatos sebessége bizonyít a meghosszabbodott szűrési időszakon keresztül. Ha oxidálószer a szűrőre vezetett vízben nincs jelen, a Mn(II) eltávolítást csak az adszorpció biztosítja. A szűrő kimerülését a rendelkezésre álló adszorpciós helyek Mn(II)-vel való telítődése okozza. A telítődött felületeket enyhén savas állapotú környezetbejuttatva, a szüröanyag az oldott Mn(ll) vegyületet elereszti az oldatba. A klórt közvetlenül a Mn02(

S) bevonatú szűrőréteg elé adagolva, a reakció, ill. az eltávolítás a pH >6,0 tartományban nagyon hatékony. A szabad klór (vagy egyéb oxidálószer) a szűrőre vezetett vízben lévő Mn(II)-iont nem oxidálja, hanem az oxid-felületen előző-