Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

158 Ollós G—

Varga M. széles tartomány azzal magyarázható, hogy a mikroorganizmusok pelyhesedése egyes esetekben a hagyományos kolloid koaguláció törvényei szerint játszódik le, más esetekben, az algasejt-szerkezetek nagymértékű eltérései miatt a jól ismert kolloid koaguláció törvényeitől eltérő törvények érvényesülnek (Reckhow-Edzwald—Tobinson 1993). Ha az üzemeltetőnek ilyenirányú ismeretei nincsenek, egyes időszakokban érthetetlenül észleli a gyenge koagulációt és szűrést, ill. a szűrési időszak rövidülését (a szűrő intenzívebb eltömödése miatt). Ismereteink jelenlegi szintjén figyelembe kell venni, hogy az algaeltávolításra a már megszokottól gyakran teljesen eltérő mechanizmusok jellemzők. Az eltávolítási mechanizmusok sokféleségét például a következők érzékeltetik: — a zöld algák, a nagy diatómák, a vasat és mangánt oxidáló baktériumok viszonylag nagy alumíniumszulfát dózissal (> 0,5 g Al/m

3), kb. pH = 7 értéken szinte teljesen eltávolíthatók; — más fajta algák, mint a Cryptomonas fajták, még kis mennyiségük is csak kb. 60% hatásfokkal távolítható el, 0,8 g Al/m

3 és nem-ionos segéd derítöszer adagolásakor; — más mozgásképes algák, például a dinoflagellata Crymnodinium egyáltalán nem távolíthatók el; — oxidáltatással a plankton szervezetek inaktíválhatók, ennek következtében eltávolításuk könnyebbé válik; — ha a nagyméretű diatómák, mint a Melosira italica vagy az Asterionella farmosa kis zöld- és kék-zöld algákkal együtt vannak jelen a vízben, akkor a hagyományos koaguláltató és az egylépcsős homok gyorsszűrő rendszer túlterhelt, ezáltal az ivóvíz minőségi követelmények nem elégíthetők ki; — a hosszú fonalas algák, az Oscillatoria rubescens fonalas kék-zöld algafajták fonalai hosszúsága változó, néhány mm is lehet. Minthogy az Oscillatoria rubescens fonalai az alumínium polinukleáris hidroxo komplexeinél lényegesen hosszabbak, így hatékony pelyhesedésükre nem lehet számítani. Ezért a derítőszer dózis egyik sztöchiometriai törvényhez sem illeszkedik. Ez esetben az alumíniumszulfát alapderítöszer mellett, anionos, vagy nem-ionos segéd derítöszer is adagolandó; — a Chloréllára vonatkozó lombik vizsgálati eredményeket az 1. ábra (Reckhow-Edzwald-Tobinson et al. 1993) érzékelteti: — A zavarosság és az optikai sűrűség (átlátszóság) adatok gyenge algaeltávolításra utalnak, mind ózon, mind ózon nélküli esetekben, ami a kis részecske-koncentráció miatti lassú flokkuláció-kinetika következménye. — Az elektroforetikus mobilitás az ózon és a polimer dózis részecske-destabilizáló hatását érzékelteti. — A vízben maradó relatív algafrakció arány (N/No) azt mutatja, hogy az előózonos oxidáció az N/No arányt csökkenti. A 2. ábra (Reckhow-Edzwald—Tobinson 1993) a Scenedesmusra vonatkozó lombik vizsgálati eredményeket érzékelteti, melyek az 1. ábrán lévő eredményekkel hasonlítandók össze. Az optimális alapderítőszer dózis beszabályozása tehát minden speciális esetre nagyon fontos. Ez a néhány kiragadott példa ékesen bizonyítja, hogy a tudományos kutatás rohamos léptekben halad, amit az üzemeltetőnek is figyelembe kell venni, aminek az üzemeltetési szint emelésében kell megnyilvánulni.