Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)
1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
136 Hankó Z.— Bauer M.-Szilv ássy Z. utak fejlesztését is. Ezek a célok a folyók nagyvízi szabályozása mellett szükségessé tették a középvízi és a kisvízi szabályozást is. Több sikertelen kísérlet után a XIX. század utolsó évtizedeiben készült el a D évény-Gönyü—Komárom közötti Duna-szakaszon (az ún. Felső-Dunán) a nagyvízi szabályozás és az ármentesítés. A folyó középvízi és kisvízi szabályozására később került sor. A középvízi szabályozás során az azidötájt modernnek számító, német szabályozási módot alkalmazták: hosszú, egyenes párhuzammüveket rövid ívek kapcsolták össze. A hidrológiai információ azidötájt elég hiányos volt, a középvízi medret túlságosan nagyra tervezték, ezért az másfél-kétszeres vízhozam levezetésére is képes (2000 m 3/s helyett 3-4000 m 3/s). A középvízi meder túlméretezése kezdetben hozzájárult a meder feltöltődéséhez, később ez degradálódásba/berágódásba csapott át. E kedvezőtlen folyamat szabályozására kisvízi szabályozási módszerek alkalmazásával kíséreltek meg egy hajózható kisvízi vízi utat kialakítani. A kisvízi szabályozás során a francia Fargue-Girardon szabályozási módot alkalmazták, ívek és ellenívek sorozatának kialakításával a túlméretezett középvízi meder fenekén. Az eredmény azonban sajnos meglehetősen sikertelennek bizonyult, mert ez a kisvízi szabályozás nem volt képes úrrá lenni a berágódási folyamaton. E szabályozás legfontosabb következménye, hogy a Felső-Dunán a kisvízi felszíngörbe folyamatosan csökken, ami maga után vonja a középvízi felszíngörbe csökkenését is. Az előbbiekkel párhuzamosan a nagyvizek (melyek lebegtetett hordaléktöménysége igen magas) kilépnek a hullámtérre (a középvízi meder és az árvédelmi töltés közötti ártér-részre, ami a nagyvízi szabályozás (ármentesítés) nyomán árvízlevezetö mederré vált. E hullámterek „hordalékfogó medenceként" is működnek, minthogy a vízmozgás lelassulván, lebegő hordalékának egy részét kiülepíti. E folyamat eredményeként az évek során a hullámtéren a finomszemcsés üledék felhalmozódott, ami magas szervesanyag tartalmával, tápanyag-gazdagságával egy „ökológiai paradicsom" alapjait teremtette meg. Az „ökológiai paradicsom" az 1950-es évek során, emberi beavatkozás nyomán jött létre és nem természetes folyamat eredményeként évszázadok alatt. A hullámtér feliszapolódása azonban hozzájárult az árvizek felszingörbéjének emelkedéséhez, ami maga után vonta az árvédelmi töltések magasságának és keresztmetszeti méreteinek ismételt növelését. Ez a méret növelés — ma már — a fizikailag lehetséges határ közelébe jutott. Ma már ugyanis a töltés alatti szivárgás vált a kritikus, meghatározó folyamattá. A kisvizekfolytatólagos csökkenése, az árvizek folytatólagos emelkedése (2. ábra) elfogadhatatlan nehézségeket okoznak mind a hajózásban (kisvízi meder), mind az árvíz elleni védekezésben/mezőgazdálkodásban (árvízi meder). Mindeme nehézségek a folyó csatornázásának vizsgálatát váltották ki, a folyónak vízlépcsőkkel való lépcsőzését. E vizsgálódás évtizedekig tartó gazdasági és műszaki tervezések valamint egyeztetések sorozatán keresztül 1977-ben elvezettek a gabcikovó-nagymarosi vízlépcső megvalósításával kapcsolatos magyar-(cseh)szlovák államközi egyezmény megkötéséhez.
