Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)
1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
A magyarországi Felső-Duna és a talajvíz kapcsolata 133 1.1. A Kisalföld rövid geológiai fejlődéstörténete A Kisalföld egy (mintegy 1000 km 2 kiterjedésű) ovális alakú, környezeténél alacsonyabban fekvő síkság, közel a Kárpát-medence Ny-ÉNY-i határához. E síkságot DNY felől az örségi dombok, ENY felöl a Kis-Kárpátok, EK felől a Fátra hegység, míg DK felöl a Dunántúli-középhegység határolja. E sík vidék NY/ENYK/DK irányú kistengelye egybeesik a Duna Dévény-Gönyű-Komárom közötti szakaszával (/. ábra). A geológiai harmadkor legvégén, - mintegy 2-5 millió évvel ezelőtt - a pliocén korszakban a sekély Pannon-tenger borította ezt a vidéket, ami számos hordalékot szállító vízfolyásnak volt a befogadója. A finom szemcséjű részecskék leülepedtek a tenger fenekén és az év milliók során létrehozták a gyakorlatilag vízzárónak tekinthető pannon agyag réteget. A Kisalföld mintegy 2 millió évvel ezelőtt — tektonikus kéregmozgások nyomán — süllyedni kezdett, miközben a környező területek emelkedtek. (Ez a folyamat napjainkban is tart.) A pliocén korszakban a Duna Bruck táján lépett be a Kárpát-medencèbe. A tektonikus kéregmozgások azonban elzárták ezt az utat és a Duna egy új áttörési pontot talált Dévénynél, a Kis-Kárpátok lábánál. A Kisalföld süllyedő területét észak felől, a dombok lábánál a Kis-Duna határolja és veszi körül a Csallóközt, míg dél felöl a Mosoni-Duna és/vagy a Rábca zárja a Szigetközt. E nagy méretű „üst" két legmélyebb pontja (több mint 700 méterrel a jelenlegi térszín alatt) Dunakiliti és Dunasziget, valamint Kisbodak és Dunaremete között található. Ezt a nagyméretű „üstöt" — elsősorban a Duna — rétegzett üledék-összlettel töltötte fel a geológiai negyedkorban a pleisztocén korszak során (a legutóbbi két millió évben) nagyméretű, üledékes hordalékkúp formájában. E hosszú idejű üledék-felhalmozódás után már semmi nem emlékeztetett a hajdani Pannon-tengerre. Napjainkban a Duna a korábbi üstben kialakult üledékes hordalékkúpon folyik, amelyik a gyakorlatilag vízzárónak tekinthető pannon agyagos rétegre települt homokos kavics/kavicsos homok rétegekből áll. A Duna ennek, az évezredek során kialakult üledékes hordalékkúpnak a gerincén folyik, ágakra szakadozva, ami nemcsak azért alakult ki így, mert a felülről érkező hordalék-hozam meghaladta a folyó hordalék-szállító képességét, hanem azért is, mert már a kisebb árvizek is elöntötték a hordalékkúpot: a Csallóközben a Kis-Dunáig és a Szigetközben a Mosoni-Dunáig/Rábcáig. Ez az elárasztás a legutóbbi tízezer év során a geológiai negyedkor holocén korszakában a homokos-kavicsos üledékes hordalékkúpot finom szemcsés anyaggal, az ún. holocén fedőréteggel (4—6 m vastagságban a hordalékkúp alsó, délkeleti részén) borította be. Hasonló hordalék- és vízjárás lenne jellemző napjainkban is, ha a lakosság elviselte volna az előre nem jelezhető árvízi eseményeket, a hasonlóképpen előre nem jelezhető időjárási változásokkal együtt. Az itt lakók életmódja azonban fokozatosan változott; a nomád életmódot (vadászat, halászat, gyűjtögetés, legeltetés) felváltotta a sokkal hatékonyabb mezőgazdálkodás és állattenyésztés, melyek biztonságosabb védelmet igényeltek az árvízi elöntésekkel szemben.
