Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízgazdálkodás Németországban 97 A mosó- és tisztítószer törvény 1975 óta van érvényben, 1986-ban újra szabályozták. A vizeket károsító anyagok alkalmazását tiltja, ill. korlátozza az előállítóknak, akik a termék keretreceptúráját kötelesek a környezetvédelmi hatósággal közölni. A törvény hatékonyságát jelzi, hogy míg 1975-ben 42 000 t foszfort vezettek be a vizekbe, 1990-ben már csak 5000 t-át, (megjegyezve, hogy ez a kedvező csökkenés csak a régi NSZK területére vonatkozik). Az ivóvíztörvény az ivó- és élelmiszeripari felhasználással foglalkozik, az európai irányelveknek megfelelően higiéniai szempontokra és az egészségre ártalmas anyagok előfordulására terjed ki. A növényvédőszerek összmennyiségét 0,5 mg/m

3, a nitrátot 50 g/m

3 értékben korlátozza. Az ivóvízzel még a szövetségi járvány törvény 11. §-a is foglalkozik. 2. A német vízgazdálkodás fejlődése és helyzete A Szövetségi Statisztikai Hivatal közlése szerint 1991-ben a vízkészletek 47,4 milliárd m

3-t tettek ki, amelynek legnagyobb hányada - kb. 29 milliárd m

3 - a hőerőművek hűtővize volt. Az ipari felhasználás 10,5 milliárd m

3, a mezőgazdasági felhasználás 1,6 milliárd m

3 mennyiséget képviselt (ez utóbbi csak a szennyvízképzö vízigényt!). Ugyanakkor a régi NDK területére csak 5,2 milliárd m

3 vízkivétel jutott. A közműves vízellátásban 1991-ig a lakosság 98%-a részesült. Az egy főre jutó vízfelhasználás 0,143 m

3/fő/nap. Felszín alatti vízből származik az ivóvíz 70%-a, felszíni vízből 20%-a és parti szűrésű vízből 10%-a. Az ivóvíz-előállítás teljes költsége vízdíjból fedezett. Az ipari vízellátásban a víztakarékosságból következő csökkenés és a többszöri felhasználás jelei mutatkoznak. A kommunális szennyvízkezelés követelmény rendszerét 1992-ben a lakosegyenérték nagyságától függően újólag állapították meg. 1970-90 között 30 milliárd DM-t fordítottak tisztítóberendezések építésére és 80 milliárd DM-t csatornázásra. A költségeket a beszedett díjakból és hozzájárulásokból fedezik. A díjak 2—10 DM között vannak 1 m

3 szennyvízre vetítve. A közüzemi szennyvíztisztítókban 1987-ben 9 milliárd m

3 szennyvizet kezeltek. A fejlődést az 1. ábra mutatja be. A vízfolyások vízminőségi állapotát osztályba sorolással jelzik. I—IV. osztályt, és ezek átmeneteit különböztetik meg. Az intézkedések hatására bekövetkező javulást a Rajna példázza, aminek oxigén-koncentrációja a német-holland határnál 1970-töl 1990-ig 4 g/m

3-röl 10 g/m

3-re nőtt, a nehézfém-terhelés csökkentését pedig a 2. ábra szemlélteti. A mederfenék kis élőlényeinek száma ugyanezen idő alatt megötszöröződött. A töltésezett vízfolyások megvédenek az árvizek elöntéseitől; a lépcsőzés, a viztározás és a szűk medrek ugyanakkor zavarják az élővilág életterét. A kiépített vízrendszerekben megnő a lefolyás. Szolgáljon például a Rajna Worms-i vízmércéjén 1882-83. évben észlelt árhulláma, amely a Rajna Iffezheimig történt kiépítése (1955) után a modellkísérlet szerint elméletileg lényegesen nagyobb lefolyáshoz vezetne, beleszámítva a mellékvízfolyásokról, intenzív művelésű mezőgazdasági területekről, valamint a sűrű beépítésű területekről érkező többletet. A két lefolyási görbe külön-