Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Automatikus ellenőrző és riasztóállomások a vízminőség-védelemben 83 Az ellenőrző- és riasztó állomásokon a vízminőségi jellemzőket mérő automatikus berendezéseket úgy alakították ki, hogy a legmodernebb és legmegbízhatóbb technológiák kerüljenek alkalmazásra. (Ezt a nagyszámú állomás egységes koncepció és alapelvek szerinti kialakítása és egyidejű telepítése lehetővé tette.) Valamennyi állomás tartalmaz egy ún. többparaméteres mérőberendezést, amely a klasszikus és ionszelektív elektródákkal mérhető jellemzők mérését végzi integrált módon (pH, hőmérséklet, fajlagos elektromos vezetőképesség, oldott oxigén és adott esetben redox potenciál)

2 — valamint egy automatikus vízmintavevő berendezést, amely az automatikus riasztóállomások egyik legfontosabb eleme. A többi fizikai-kémiai jellemző mérésére szolgáló berendezéseket az adott folyószakasz jellemzői alapján választották meg olymódon, hogy előnyben részesítették a világpiacon már megjelent, ipari méretekben gyártott és kellő referenciával rendelkező berendezéseket, és figyelembe vették azok jellemzőit, megbízhatóságát és - nem utolsó sorban — a felsorolt követelményekhez viszonyított költséget, ill. a karbantartási és vegyszerigényt. Mindezen kritériumok alapján a választott jellemzők a következők: összes szervesszén tartalom (TOC), ammónia, nitrát, foszfát, nehézfémtartalom (többnyire összes króm) és egyes esetekben klorid. Előnyösnek bizonyultak még a felszini szénhidrogén-hártyát észlelő, az ultraibolya-sugárzással történő abszorpciót mérő és a szerves mikroszennyezőket koncentráló berendezések is. Összefoglalva elmondható, hogy az automatikus állomások kialakítása és az egyes mérőberendezések megválasztása egy műszaki-gazdasági optimálás eredménye, amelynél a megbízhatóságot és az autonóm működésre való alkalmasságot részesítették előnyben. 1.3. A SAICA-terv Az országos SAICA-terv 1993 szeptembere és 1995 novembere között, két ütemben valósult meg (SAICA 1995). A beruházást a Közmunkaügyi, Közlekedési és Környezetvédelmi Minisztérium az Európai Kohéziós Alap segítségével finanszírozta. A munkák odaítélése a minisztérium által meghirdetett nyilvános versenytárgyaláson történt a kilenc vízgyűjtőn külön-külön, de egymással egyidőben, egységes tervezési alapelvek és kiírási feltételek mellett. Az ellenőrző központok és az adatátviteli rendszer külön versenytárgyalás tárgyát képezték. A kivitelezési határidő ütemenként 1 év volt. Az automatikus riasztóállomások számát 201-ben határozták meg (I. táblázat), amiből az I. ütemben 111, a II. ütemben 90 épült meg. Az adatátviteli rendszer és az ellenőrző központok alapfokú kiépítése az I. ütemmel egyidejűleg történt meg, ami a rendszer üzembe helyezéséhez elengedhetetlen feltétel volt. A hidrográfiai konföderációk irányítása alatt és műszaki ellenőrzés mellett végrehajtott munkálatok maguk' A zavarosságmérő általában külön, a mintakezelést megelőzően vagy magában a vízfolyásban kerül elhelyezésre.