Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

1. füzet - Zsuffa István: Folyóink árvízviszonyainak statisztikai értékelése

Folyóink árvizviszonyainak statisztikai értékelése 61 belül helyezkedik el, ami igazolja azt a tapasztalatot, hogy a dunai árvizek során a hullámmagasságok nem terhelik a gát koronát. Más kérdés, hogy a hullámverés az árvédelmi gátak vízfelöli rézsűjét megrongálhatja, ami elleni védekezésként évtizedek óta a védvonalainkat mindenütt hullámtörő erdősávok óvják. Ezek a gondosan kialakított, több szintű, sőt folyamatos lombkoronás facsoportok a legerősebb hullámok továbbhaladását is megakadályozzák. Végül még megjegyezzük, hogy a korona alatti vízszinteket terhelő hullámok az árvédelmi töltésekre Dzsunkovszky szerint csak t = 3,2-khtg(a) (18) magasságig futnak föl, ahol к érdességi tényező 1-nél kisebb, kőszórás esetén például 0,775. Ez azt jelenti, hogy az utóbbi évtizedekben épült, illetve átépített 1:5 rézsüjü töltéseink gátkoronáját a bemutatott számítások eredményeinél még kisebb mértékben terhelik a szél okozta hullámok. 3. Rendkívüli árvíz valószínűségének becslése A vízjárás sztochasztikus folyamatának szélsőségei, a maximális árvizek véletlen eseményei tehát olyan valószínűségi változók, amelyek matematikai statisztikai elemzésére hazánkban a megbízható statisztikai minták, azaz az évi maximális árvízhozamok megbízható, homogén adatsorai a külföldi országokénál sokkal magasabb szinten rendelkezésünkre állanak. Ezen matematikai statisztikai módszerekkel, matematikai pontossággal meghatározott meghaladási valószínűség a vállalható kockázatot egyértelműen jellemzi: erre önkényes, „véleménykülönbségekre, másságra" utaló, majd bizottságok, sőt a parlament szavazásaira alapozott additív tényezőt szuperponálni annyi, mintha a gravitáció törvényét is a politika határozná meg szavazással (

Teller Ede). A matematikai statisztikai „becslések" megbízhatósága azonban, amint arra már a fentiekben utaltunk, függ a statisztikai mintavételnek a „véletlen" jellegétől is. Az ezzel kapcsolatos kockázatot a statisztikai mintából számított paraméterek, illetve eloszlásfüggvények tűrési sávjai jellemzik. Például a Duna budapesti szelvényében a legutóbbi, homogén 35 éves adatsorból számított 1%-os valószínségű tetőző vízállásnál, 8,39 m-nél 1,11 m-rel több a 95%-os szignifikancia szintű tűrési sáv szélső értéke. A becslés biztonsága ezen 95%-nál sokkal nagyobb, > 99,9 azaz gyakorlatilag 100% (Vincze 1968). Ugyanakkor a mohácsi 95 éves homogén vízhozamadatsorból számított 1%-os meghaladási valószínűségű tetőző vízállás 9,82 m és a 95%-os szignifikancia szintű tűrési sáv szélső értéke csak 0,68 m-rel több: 10,50 m. A tűrési sávok alapján számított szélső értékek tehát a többlet magasággal biztonságot nyújtanak, ugyanakkor matematikai úton természettudományos tényeket reprezentálnak, ellentétben a szavazásokkal. A műszaki és gazdasági okok miatt vállalt kockázat nem jelenti azt, hogy amikor rendkívüli, azaz a vállalt kockázattal, meghaladási valószínűséggel jellemzett határnál nagyobb árvíz érkezik az biztos katasztrófával jár. Sőt ennek az ellenkezője is igaz,