Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

582 Hecsei P. csoportok lobbyzása, megfelelő funkciók és piacok elnyerése az auditálás, akkreditálás, a tanúsítás területén. A megfelelőség-igazolás nem csodafegyver, hasonlóan a korábban ehhez hasonlóan menedzselt controllinghoz, vagy említhetném a számitógépes folyamatvizsgálatot is. Nem „csodafegyver", de olyan rendszer, amelyet a vízgazdálkodás, a vízügyi igazgatás területén is kellően végiggondolva és kimunkálva kell alkalmazni. Erre vonatkozóan az Országos Vízügyi Főigazgatóság a KHVM-mel együttműködve komoly szakmai munkát indított el, illetve folytat. Úgy gondolom, hogy a megfelelőség-igazolás kérdését a vízgazdálkodás területén több aspektusból kell majd áttekinteni, így például a víz, mint termék, a víz, mint vízkészlet és ennek védelme, továbbá az ezzel való gazdálkodás, valamint a vízügyi igazgatás, a szakigazgatási feladatok ellátását érintően. Nem vitatható követelmény egyrészt, hogy a műszaki tartalmú jogszabályainknál az állami beavatkozásnak arányosnak kell lennie az elérendő céllal másrészt, hogy a termékekre vonatkozó kötelező szabályozás és minőségtanúsítási kényszer a lehető legkevésbé korlátozza a kereskedelmet. Vízügyi hatóságainknak az elkövetkezendőkben még fokozottabb figyelmet kell fordítaniuk majd a vízjogi engedélyezési eljáráshoz szükséges kérelemről és mellékleteiről szóló 18/1996.(VI.13.) KHVM rendeletben előírtak-, valamint a tervdokumentációk, tanúsítások, a különböző szabályzatokban, hatósági előírásokban foglaltak érvényesítésére. Kár, hogy a minőségügy kérdésének szabályozása nem követi az e rendszerben megkövetelt rendszerszemléletet. Hiányzik — álláspontom szerint - egy általános előírásokat tartalmazó jogszabály, törvény vagy kormányrendelet. Ezt egy IKIM-KTM együttes rendelet nem pótolhatja a legjobb szándék ellenére sem. A vízügy területén az MSZ EN ISO 9001, az MSZ EN ISO 9002, valamint MSZ EN ISO 9003 minőségbiztosítási rendszer a vízi közmű szolgáltatásoknál adott. A környezetirányítási rendszereket az ISO (International Standard Organization) 14000-es sorozat tartalmazza. A vízügyi igazgatás, a vízgazdálkodás területén célszerűnek látszik a szabványok tekintetében — a hiányzók, illetve az újak kidolgozása helyett - a német DIN-nek a vízgazdálkodás területén meglévő szabványainak — melyek talán az EU tagországai tekintetében a legkidolgozottabbak - átvételének vizsgálata. Hasonlóan célszerűnek tűnik a német VOP-kézikönyv alkalmazási lehetőségének vizsgálata. Ez egy olyan kézikönyv, mely a különböző építési tevékenységekre vonatkozóan adja meg az azokra vonatkozó szabályokat. A közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter rendeletével 24 db szabvány alkalmazását rendelte el kötelezően a vízgazdálkodás területén. A nem kötelező szabványok száma területünkön jelenleg 322, mely várhatóan harmadára fog csökkenni. A vízügyi hatóság, de az építtető (tulajdonos), tervező, illetve az üzemeltető számára is hasznos segítséget, útmutatást jelenthet a VITUKI Rt. által - a Magyar Szabványügyi Hivatal adatbázisán felépült — Vízügyi és Környezetvédelmi Tárgyú Műszaki Szabályozási Kiadványok Jegyzéke (1997); a Magyar Mérnöki Kamara által kiadott