Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)
4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
Ollós G— Varga M. % 6. ábra. Paration ózonos oxidációja Fig. 6. Parathion oxidation with ozone Bild 6. Ozon-Oxydation des Parations рис. 6. Озонное окисление паратион-j ldí(hl — A paration oxidációjakor két fö reakció jelentkezik (6. ábra, Richard et al. 1974): a paration először, meglehetősen gyors reakció révén paraoxonná oxidálódik. A második lépcsőben a paraoxon lassabban, kisebb molekulatömegű vegyületekké bontódik le. Ha a reakció leáll, amikor a paration koncentráció zéró, a paraoxon koncentráció maximális. Azonban a paraoxon a parationnál jóval toxikusabb, így az ózonizált víz a nem ózonizált víznél jóval toxikusabb. Ezért az ózonos oxidációt olyan ózondózis szintig, ill. olyan kontakt időtartamig kell folytatni, amíg a paraoxon teljesen lebontódik. - A fenol ózonos oxidációjakor az oxidáció termékei közül a pyrokatechin, o. kínon, hidrokinon, parabenzokinon a fenolnál nagyobb mol tömegű, ezért a fenolnál jóval toxikusabbak lehetnek (7. ábra, Singer et al. 1981 ). Az oxidáció további termékei: mukonsav, fumársav, maleinsav, borkösav, glioxilsav, oxálsav és CO2. 6. A vízelosztó rendszer vízminősége és rendszerbejuttatott ivóvíz minősége között szoros összefüggés létezik. A rendszerben a vízminőség a benne lejátszódó biológiai és kémiai folyamatok hatására eleve a romlás irányába változik. A transzport- és transzformálódás mechanizmusai azonban a reaktor speciális, óriási kiterjedése miatt jelenleg még bizonytalanul Ítélhetők meg. A többparaméteres modellezés fejlődése azonban várhatóan nagy változást idéz elő az elosztóhálózat tudományosan is megalapozottabb tervezése és üzemeltetése terén, (például Heraud et al. 1997, Piriou et al. 1996, Rossman et al. 1993, Bombay, Öllös 1997). A bakteriológiai térkép jól mutatja, hogy a nagy baktériumkoncentráció a minimális vagy zéró maradék klórtartalmú zónákban jelentkezik. Az ábra azt is érzékelteti, hogy a vízelosztó rendszer vízminősége átfogó, elméletileg is megalapozott kutatások nélkül nem lehetséges. Ez a rendszerbeli folyamatok természetéből következik. A kutatási igény még inkább jelentkezik a hálózat hidraulikai terhelésének csökkenésével kapcsolatos vízminőség-változás felderítésekor.
