Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

4. füzet - Szilágyi Endre: Szentgotthárd árvízvédelmének hidrológiai alapjai

Vízügyi Közlemények, LXX1X. évfolyam 1997. évi 4. füzet SZENTGOTTHÁRD ÁRVÍZVÉDELMÉNEK HIDROLÓGIAI ALAPJAI DR. SZILÁGYI ENDRE Szentgotthárd Vas megye jelentős iparral rendelkező városa. Új iparteleppel beépíthető terület iránt is nagy az érdeklődés. Ezt növeli, hogy Vas megye és Burgenland tartomány közös ipari parkot kíván a térségben létrehozni. A fejlődés és az 1992 decemberi árhullám tapasztalatai felvetették a szentgotthárdi árvízvédelmi rendszer felülvizsgálatának szükségességét és fejlesztési irányelveinek meghatározását. 1. Árhullámok levonulása Szentgotthárd térségében Szentgotthárd város a Rába (Raab) és a Lapines (Lafnitz) vízfolyások által érintett területen fekszik (1. ábra). A két vízfolyás a városban egyesül és innen Rába néven folyik tovább. A vízmérce és vízhozammérő hely az egyesülés alatt kb. 200 m-rel van. A Raab-Rába 1085 km

2 vízgyűjtőjéről a nagy árhullámok a teljes völgyben, az ártéren érkeznek Szentgotthárdra, ahol az árvízvédelmi töltések a vizet a városon áthaladó kiépített mederbe terelik. A vízfolyáson az országhatár környékén sem a magyar, sem az osztrák szakaszon nincs vízmérce. Az 1994 km

2 vízgyüjtőjű Lapines — melynek országhatár-közeli vízmércéje csak 1980-tól üzemel — árhullámai is a völgy teljes szélességében folyva érkeztek az országhatár térségébe. Napjainkban a víz megosztása mederben továbbhaladóra és völgyi vízre a Morgersdorf-i szennyvíztisztító környezetében következik be. 1979 előtt gyakori volt a völgy elöntése, mert a Lafnitz „ősállapotú" medre a partélekig csak 110-150 m

3/s vizet szállított. A völgyi víz a Szentgotthárd—Rábafüzes közúton átbukva a Lahn-patak völgyében haladt tovább. 1954—79 között 9 alkalommal került sor kisebb-nagyobb elöntésekre. A Lapines országhatár-környéki, 1979. májusban kezdődött szabályozása és hozzá kapcsolódóan a Rába mintegy 2,5 km-es szakaszának átépítése jelentősen megváltoztatta az árvizek levonulási lehetőségeit. Az országhatár környéki szakasz tervezett vízszállítása 380 m

3/s-ra nőtt. A Rábát a Raab-Lapincs találkozás alatt 1 km-en 480 m

3/s-ra, majd a rendezett szakasz végéig 230 m

3/s-ra csökkenően tervezték. Szentgotthárd és Neu-Heiligenkreuz védelmére töltések épültek. A kézirat érkezett: 1997. VIII. 15. Dr. Szilágyi Endre oki. geofizikus, mérnök, vízgazdálkodási szakmérnök, a Nyugat-dunántúli VÍZIG (Szombathely) csoportvezetője. A tanulmány alapja a Magyar Hidrológiai Társaság Nyugat-dunántúli Szervezetének (Szombathely) 1997. június 26-i ankétján elhangzott előadás.