Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

4. füzet - Ambrózy Pál: A Felső-Rába vízgyűjtőjének éghajlati jellegzetességei

A Felső-Rába vízgyűjtőjének éghajlati jellegzetességei 503 más-eloszlás által meghatározott alapáramlás. E rendszerben nappal a medencékben, völgyekben felmelegedő levegő a lejtők mentén felfelé áramlik, éjszaka viszont a lehűlő, nagyobb sűrűségű levegő lefolyik a völgyfenékre. Az így kialakuló szélsebességek azonban nem nagyok. A nyitott, szélnek kitett helyeken a légnyomási gradiens által meghatározott szélsebesség többé-kevésbé érvényesül. Máshol lényegesen kisebbek az átlagsebességek (III. táblázat). A szélsebesség évi menetében tavaszi (Schöckl-ben téli) maximum és őszi minimum a jellemző. Csaknem mindenütt az uralkodó szélirányhoz tartozik a legnagyobb átlagsebesség. Az Alpok térségének jellegzetes szele, a főn. Bár maga a fogalom sokkal komplexebb, hiszen nemcsak egy hegyen átbukó szélről van szó, hanem ehhez a hőmérséklet, relatív nedvesség, felhőzet, látástávolság jellegzetes megváltozása ill. kialakulása is hozzátartozik. Azt is meg kell jegyezni, hogy a Rába vízgyűjtője nem tartozik a klasszikus főn területekhez (mint pl. az Alpok északi oldala Svájcban, Dél-Németországban és Nyugat-Ausztriában). Az Alpok fö gerincétől délre, délkeletre fekvő területeken az ún. északi főn hatásaira kell számítani. Ez sokkal kevésbé jellegzetes, mint az Alpok északi oldalán megjelenő meleg, száraz déli főn. Az északi főn leggyakoribb előfordulási helyei a Graz-Weiz-Vorau vonal mentén helyezkednek el, itt az évi gyakoriság eléri a 40 napot. Kelet-délkelet felé a gyakoriság rohamosan csökken ( Wakonigg 1987). 4. Hőmérséklet A vízgyűjtő területen a hőmérséklet eloszlását elsődlegesen a tengerszint fölötti magasság határozza meg. Az évi közép-hőmérséklet magasság-függését a 2. ábrán mutatjuk be. Az összefüggés gyakorlatilag lineárisnak tekinthető, de a regressziós egyenlet csak az évi középhőmérséklet extrapolálására használható (kb. fél fokos hibával). Nyáron a hőmérséklet függőleges menti csökkenése ennél erösebb télen gyengébb. A IV. táblázatban az 1951-80 közötti 30 éves időszak havi és évi középhömérsékleti értékeit adjuk meg. Az egyenletesebb adat-terítettség érdekében néhány olyan állomást is felvettünk, amelynek mérési periódusa más időszakból származik (Rettenegg, St. Johann 1951-70; Pinkafeld, Bernstein, Oberdorf 1961-90; Kőszeg 190150). Az ebből eredő eltérések csak tizedfokokat tesznek ki. A hőmérséklet évi menetével kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy egyrészt nyugatról kelet felé, másrészt a magasan fekvő állomások felöl a síkvidéki állomások felé nő az évi amplitúdó (Schöckl: 17 °C, Szombathely: 21 °C). Szélsőségesen magas, ill. alacsony hőmérsékletek elsősorban zárt medencékben, szélárnyékos völgyekben alakulnak ki. Ide sorolható a vízgyűjtő magyarországi része is, ahol a kontinentalitás jobban megmutatkozik, mint a nyugati részen. 1400 m A.f. magasan még 30 °C is előfordulhat szélső esetekben (Schöckl eddigi