Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

4. füzet - Ambrózy Pál: A Felső-Rába vízgyűjtőjének éghajlati jellegzetességei

Vízügyi Közlemények, LXX1X. évfolyam 1997. évi 4. füzet A FELSŐ-RÁBA VÍZGYŰJTŐJÉNEK ÉGHAJLATI JELLEGZETESSÉGEI DR. AMBRÓZY PÁL A viszonylag kis vízgyűjtő (6213 km

2) éghajlatilag és idöjárásilag sok szempontbólo egységesnek tekinthető, nagyon sok vonatkozásban viszont heterogénnek mutatkozik. Ez utóbbi főleg a változatos domborzat, a vízgyűjtő legmagasabb (1782 m A.

f.) és legalacsonyabb ( 154 m A.f.) pontja közötti nagy szintkülönbség következménye. Az időjárási és éghajlati jellegzetességek meghatározásához elfogadható mennyiségű adat áll rendelkezésre. Az éghajlati jellemzésre 55 állomás adatait dolgoztuk fel, közülük 4 a vízgyűjtőn kívüli állomás volt. Forrásuk azonban különböző, mert az ilyen nagy felbontású elemzéshez egy helyen nem sikerült minden adatot megtalálni. így osztrák és magyar kézikönyvekből, monográfiákból, tanulmányokból, évkönyvekből és adattárakból származnak az információk. Az előbbiekből következik, hogy részletes feltárással sem sikerült mir»!en adatot azonos bázisidőszakból gyűjteni. Arra azonban ügyeltünk, hogy ahol az időbeli változékonyság számottevő, lehetőleg azonos időszakot használjuk. 1. Napfény és sugárzási viszonyok A napfényes órák sokévi átlagos havi és évi számát az I. táblázat tartalmazza. Az I. táblázatból világosan kitűnik, hogy a magasabb hegyekben, különösen a hegycsúcsokon, télen jóval nagyobb a napfényes órák száma, mint a síkvidéki, vagy völgyi állomásokon. Az esetek jelentős részében a hegycsúcsok kiemelkednek az alacsonyszintű rétegfelhőzetből, ill. a medencékben gyakorta előforduló ködtakaróból. Nyáron a hegyek környezetében intenzív gomolyfelhőképződés játszódik le a nappali órákban, ezért itt akár 15—20%-kal kevesebb a napos órák száma, mint a síkvidéken. A sugárzás időtartama mellett az érkező sugárzási energia mennyisége szempontjából igen fontos tényező a felfogó felszín fekvése (lejtőszög és irányítottság). Gamier és Ohmura (1968) számításai szerint a tavaszi és őszi napforduló napján derült ég és átlagos sugárzás-átbocsátás mellett egy 20%-os meredekségü, északi irányítottságú lejtőre kb. feleannyi energia jut, mint egy ugyanolyan déli lejtőre. Télen a különbségek még nagyobbak. így könnyen magyarázatot kapunk arra, miért lehet többhetes eltérés a tavaszi hóolvadásban a déli és északi fekvésű lejtők között. Végül említést kell tennünk az érkező sugárzás intenzitásának magasság szerinti változásáról. Különösen télen, tehát alaA kézirat érkezett: 1997. VII. 15. Dr. Ambrózy Pál oki. meteorológus, az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ, Budapest) ny. igazgatója. A tanulmány alapja a Magyar Hidrológiai Társaság Nyugatdunántúli Terület Szervezetének (Szombathely) 1997. június 26-i ankétján elhangzott előadás.