Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

4. füzet - Bergmann H.-Domokos H.: A Felső-Rába vízgyűjtőjének hidrológiai monográfiája

A Felső-Rába vízgyűjtőjének hidrológiai monográfiája 493 3.2 Módszertan 3.3 Árvízviszonyok 3.4 Az évi középvízhozamok 3.5 A napi vízhozamok statisztikai jellemzése Függelék a 3. fejezethez: A Szentgotthárd város árvízvédelme szempontjából mértékadó árvízhozam meghatározása (Szilágyi E.) 4. Felszín alatti vizek (Neppel F.—W. Kollmann) Függelék a 4. fejezethez: Talajvízészlelő kutak a Felső-Rába vízgyűjtő magyar részén (Neppel F.) 5. Összefoglalás és kitekintés 4. A Monográfia tartalmi összefoglalása A Felső-Rába osztrák-magyar államhatárral átszelt vízgyűjtőjének hidrológiai monográfiája a vízgyűjtő természetföldrajzi viszonyait, közülük is különösképpen a felszíni és felszín alatti vízkészletek jellemzőit s az azok meghatározását célzó észlelöhálózatot ismerteti. Az így összegyűjtött és feldolgozott adatanyag országhatáron átnyúló kezelésének és bemutatásának az a célja, hogy a közös vízgyűjtőben szükséges vízépítési és vízgazdálkodási beavatkozások egyeztetésére irányuló kétoldalú tárgyalásokon megbízható információforrásként legyen használható. A Monográfia földrajzi adottságokkal foglalkozó fejezetében a vizsgált terület részletes topográfiai és geológiai leírását a Felső-Rába-vízgyűjtő átfogó —és ebben az összefüggésben első ízben közreadott - keletkezéstörténete követi. Az éghajlati jellemzők közül - a legjellemzőbb osztrák és magyar észlelőállomások adatai alapján egyebek között a napfény- és sugárzási viszonyokat, a felhőzetet és a ködöt, a szélviszonyokat, a hőmérsékletet, a — vízjárás szempontjából különösen fontos - csapadékés hóviszonyokat és a fontosabb időjárási helyzeteket mind az egész vízgyűjtőben, mind annak tipikus részvízgyüjtőiben részletesen jellemzi (Ambrózy 1997). A vízhálózatot, elsőként magát a Rábát, majd legfontosabb mellékfolyóit - értékes korábbi munkákra támaszkodva ( VITUKI-NYUDUVÍZIG 1987) - a Monográfia részletesen tárgyalja (3. ábra). A Felső-Rába-vízgyűjtő településeinek, talajainak, növénytakarójának átfogó ismertetése szintén számos új adatot tartalmaz. A Felső-Rába-vízgyűjtő felszíni lefolyásának fejezete az összegyűjtött vízhozamadatok igen sokoldalú, számítógépes statisztikai feldolgozásának az eredményeit tartalmazza (Goda-Vasvári 1997). Az adatsorokat mindenekelőtt egy —nem mindig megnyugtató — homogenitásvizsgálatnak vetették alá. Az árvízi viszonyok tekintetében a különböző valószínűségekhez tartozó csúcsvízhozamokat határozták meg, valamint a következő jellemzők eloszlásfüggvényeit állították elő: az árvízi események évenkénti leghosszabb időtartama, az évi legnagyobb vízhozamtömeg, az árvízi időszakok évenkénti össztartama, valamint az évenként előfordult árvízi események száma, ahol az utóbbi jellemzők mindegyike valamely önkényesen megválasztott vonatkozási szinttől (küszöbvízhozamtól) függ. A vízkészletszámítással foglalkozó részek a következő jellemzőkről tájékoztatnak: a valószínűséggel jellemzett évi közepes és