Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

4. füzet - Harkányi K.-Bálint G.: Szélsőséges csapadékból kialakuló, feltételezett árvízi helyzet vizsgálata

Szélsőséges csapadékból kialakuló, feltételezett árvízi helyzet vizsgálata 477 ben felsorolt Duna mellékfolyókkal. így jöttek létre azok a dunai árhullámok, amelyek hatása a magyarországi szakaszon is jelentős volt. Az 1997júliusi árvizeket kiváltó csapadéktevékenységet okozó időjárási helyzetek önmagukban nem tekinthetők különlegesnek. A légkörben csapadékképződésre rendelkezésre álló vízmennyiség sokkal gyakrabban eléri azt a mértéket, mint amilyen gyakran ilyen nagycsapadékok ténylegesen előfordulhatnak. Közös jellemzője az ilyen helyzeteknek a mediterrán térségből elindult ciklonok és a nyugatias áramlás szerepe, valamint különösen az erős orografikus befolyás. (Hasonlóan jelentős volt a hegyvidék csapadék alakító hatása az 1990-es tiszai, valamint az 1974-es körösi árhullámok kialakulásában is. (Bodolainé 1983). A szélsőséges csapadékhullás területi közelsége, a kiváltó időjárási helyzetek gyakorisága jogossá teszi az amúgy talán túl egyszerűsített, laikusnak hangzó kérdést: mi lett volna, ha ez a csapadék Magyarországon, vagy a magyarországi folyók vízgyűjtőin hullott volna? Az időjárási és általános földrajzi analógián alapuló megközelítés várhatóan egy reálisabb árhullám alakító forgatókönyvet eredményez, mintha csak a szélsőséges csapadékintenzitások maximumait vesszük figyelembe. Bizonyos, hogy a csapadék szélsőértékek különösen, részletes terület-csapadék-tartam (terület-magasság-tartam) elemzés nélkül kiterjesztve irreálisan magas lehetséges legnagyobb árhullám értéket adnának, amelyeket nemcsak valószínűségi szempontból nem lehet értékelni, de gyakorlati méretezés vagy árvízvédekezési tervezés céljára sem lehet felhasználni. Az említett maximum maximorum helyett egy bekövetkezett jelenség átvitele, különösen a hangsúlyozott orografikus hatások, tehát a csapadék magassági (és amennyire ez lehetséges) területi eloszlásának figyelembevétele alapján reálisabb következtetések nyerhetők. Habár ebben az esetben nem szabad megfeledkezni arról, hogy itt csak a folyamat egy lehetséges realizációjáról van szó. Az előzőek figyelembevételével az analóg áthelyezés egy olyan módszer, amely természetes korlátai között használható ésszerűen. A lehetséges alkalmazás határai a vízgyűjtőterület nagysága, a domborzat illetve a domborzati (orografikus) hatások érvényesülése a csapadékképződésben. Ezen hangsúlyozott orografikus hatások előfordulása és lehetősége különböző időjárási helyzetekben és légkörzési típusok érvényesülése esetén is fennáll (Bodolainé Jakus—Homokiné Ujváry 1984), tehát általánosan figyelembe kell venni azt, hogy különböző vízgyűjtőkön jelentkezhet a csapadékképződést erősítő ilyen hatás. Másrészt a jelzett korlátozó feltételek meglétét is figyelembe kell venni. Az 1997 júliusi árhullámokat elindító csapadékképződés gócpontjai is a teljes Magyarország feletti Duna-vízgyűjtőnek csak egyes részvízgyűjtőire terjedtek ki. A napi hidrológiai és meteorológiai előrejelző gyakorlat külön vizsgálja a Duna /пи-torkolat feletti vízgyűjtőjét; az Inn\ a Traun és az Enns vízgyűjtőit; a Bécsi-medence területét; a Morva vízgyűjtőjét. A Duna vízjárásának alakítása szempontjából leginkább csak az első három forrásterület szerepe döntő. Ebben a közel 100 000 km

2-es térségben játszódnak le azok a csapadék lefolyás folyamatok, amelyek lényegében a teljes magyar Duna-szakasz árvízviszonyait meghatározzák (a lejjebb betorkolló mel-