Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

4. füzet - Harkányi K.-Bálint G.: Szélsőséges csapadékból kialakuló, feltételezett árvízi helyzet vizsgálata

474 Harkányi K.-Bálint G. 1. Hidrometeorológiai vizsgálatok Közép-Európában 1997 júliusának elején több hullámban szélsőséges nagy csapadékhullás alakult ki. Egy viszonylag szokásos időjárási helyzet okozta ezt a kiemelkedő vízbőséget. A térség felett hideg front hullámzott. Jelentős, helyi jellegű zivatarok törtek ki 1997 július 4-én, melyek következtében az adott területeken intenzív csapadékhullás volt. Az említett fronton július 5-én, Észak-Olaszország felett alacsony légnyomású térség alakult ki, mely északkelet felé haladt, és esőzónájával a nap első felében elérte a Duna ausztriai vízgyűjtőjét és Dél-Morvaországot. Később ez a ciklon már Lengyelországot és Sziléziát érintette és a Kárpát-medence északi területeire is kiterjedt. Hátoldali részében erős északi és északnyugati áramlás volt a jellemző. így a ciklon előterébe meleg, nedves levegő áramlott. Ebben az időjárási helyzetben különösen a hegyvidéki, ún. orografikus területeken a szélfelőli çldal emelő hatására az Alpokban, az Óriás-hegységben valamint a Beszkidek és az Északi-Kárpátok vonulatának északi és északnyugati lejtőin kiváltképpen intenzív esőzések indultak el, amelyek a ciklon mozdulatlansága, lassú mozgása miatt hosszabb ideig fennmaradtak. A térségben katasztrofális árvizet kiváltó hatalmas lefolyás kialakulására döntően hatott az az ötnapos csapadékmennyiség, ami július 4-tól július 9-én reggelig hullott. Leginkább Felső-Ausztriában, a Traun és az Enns folyók vízgyűjtőin, a Bécsi-medence, Morvaország, Szilézia térségében és Dél-Lengyelország hegyvidéki területeire hullott nagy víztömeg (1. ábra). Hihetetlen mennyiség fordult elő (586 mm) a Lysá Hora-i meteorológiai állomáson (2. ábra), amely az Odera, Visztula, Morva és Vág (utóbbi kettő a Duna mellékvize) határán helyezkedik el, illetve a Praded-csúcson (454 mm), amely az Odera, Morva és Elba hármas vízválasztójának csapadékbőségét jelzi az adott időszakban. Ez a csapadék több, mint ami a legcsapadékosabb félévi időszakban átlagosan esik ezen a vidéken. A Duna és a Visztula vízrendszer érintkezésénél a Csorba-tó és a Kasprowy-csúcs jelentett kiemelkedő csapadékértéket, így néhány ezer négyzetkilométeres területi átlagban is elérte helyenként a lehullott eső a 200 mm-t a felsorolt térségben (1. ábra). A Cseh Hidrometeorológiai Intézet meteorológusainak előzetes értékelése alapján az adott csapadék rendkívülinek számít, 30%-kal túllépett minden korábban észlelt kiemelkedő értéket. Szélsőséges, helyenként katasztrofális következményekkel járó árhullámok alakultak ki az Odera felső szakaszán és a Visztulán, valamint a Duna mellékfolyói közül egyes kisebb ausztriai mellékfolyókon, a Felső-Morván, a Lajtán és a Vagon is (2. ábra). A hónap során újból elinduló ciklonális tevékenység jelentős, de az előzőeknél mérsékeltebb csapadékának következményei a nedvesítettségi viszonyok ellenére a felső szakaszokon már csak az előzőnél kisebb árhullámokat alakítottak ki, de az egymásra torlódó árhullámok nyomán történelmi tetőzések következtek be az Odera alsó szakaszán. A kiemelkedően magas csapadékértékek az árvizes időszakban a Duna fő forrásterületeit, az Inn vízgyűjtőt és az Inn torkolat feletti bajor szakaszt nem vagy csak részlegesen érintették. Más a helyzet az Alpok felső-ausztriai északi lejtőivel és a fentiek-