Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

406 Stelczer К. leggyakrabban alkalmazott mennyiségeket, fogalmakat. Ezt a kiadványt viszont el kellene juttatni minden érintettnek (műszakinak és adminisztrátornak egyaránt), azzal, hogy napi munkája során (pl. a gépírásnál) vegye figyelembe. A 19/1976 MT sz. rendelet ugyanis előírja, hogy „a szabványban szereplő megjelöléseket, rajz és betűjeleket, megnevezéseket, valamint a szabványban meghatározott fogalmakat csak az állami szabványban meghatározott értelemben szabad használni, abban az esetben is, ha a szabványtól való eltérés egyébként nincs engedélyhez kötve". Szerintem a gyakorlati bevezetéshez kevés az a minden műszaki előírásban olvasható felhívás, hogy „a szabvány beszerezhető a Szabványboltban". A vízügyi szolgálat területén a szakkifejezések betűjelei tulajdonképpen összhangban vannak az ISO, a WMO, és a magyar műszaki (elsősorban a „Fizikai mennyiségek neve és jele" MI-4900 sz. sorozat) szabályozásokkal. Egyetlen terület, ahol nem tudott elterjedni az új jelölési rendszer, az a különböző jellemző vízállások és vízhozamok. Az akadályt nem elvi, hanem kizárólag a hagyománytisztelet jelenti. Az akadály jelentős, mert mind a vízállás, mind a vízhozam a hidrológia tudományának, a vízgazdálkodás gyakorlatának meghatározó mennyisége. Történelmi visszapillantásként megállapíthatjuk, hogy valamikor a múlt században a jellemző vízállásokat, ill. vízhozamokat a megnevezés megfelelő kezdőbetűivel látták el. így pl. a legnagyobb vízállást LNV-ve 1, a legnagyobb vízhozamot pedig LNQ-val jelölték. A két jelölési rendszer között már önmagában is eltérés van, hiszen a vízhozam Q betűjele nemzetközileg elfogadott, a mindenkori mértékegység-rendszernek megfelelő jelölés. A vízállás V betűjele köztudottan ősidők óta, mind Magyarországon, mind külföldön, és most már az ISO szabvány szerint is, nem a vízállás, hanem a térfogat jelölésére szolgál. Ezért, a legtermészetesebb módon, a jellemző vízállások hagyományos jelölésein (LNVLKV) kívül, minden más esetben a vízállás betűjeleként a H-t alkalmazzák. Ajellemző vízállások, ill. vízhozamok hagyományos jelölése helyett az ISO nemzetközi szabvány jelölési rendszerére való áttérést az is indokolja, hogy -két műszaki irányelv (MI-10-127-1:1984 és a MI-10-487:1987) és a VMS-438 is elrendeli; — értelmetlennek tűnik, hogy csak e két mennyiség jelölése térjen el többi hidrológiai, hidrometeorológiai elemétől; — végül egyáltalán nem elhanyagolható indok, hogy egyrészt a több betűből álló szimbólum esetén az index kapcsolása sokszor nem ad egyértelmű meghatározást, másrészt ajellemző vízállások, vízhozamok többetüs jelölését nemcsak külföldön, de Magyarországon is csak a vízügyi szolgálathoz tartozók ismerik. Az I. táblázatban az összehasonlítás érdekében a vízháztartási-mérlegben szereplő hidrológiai elemek azon jellemző értékeit tüntettem fel, amelyek a hagyományos vízállás és vízhozam jelölés-rendszernél (LNV-LKV, ill. LNQ-LKQ) is szerepelnek és a WMO ajánlásának, az ISO és az MI és a VMS előírásainak megfelelnek. Az I. táblázat egyrészt egyértelműen rávilágít arra, hogy a vízállás és a vízhozam hagyományos jelölése mennyire nem illeszkedik az SI jelölésrendszeréhez, másrészt