Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
398 Rákóczi L. fő típusait mutatja be a hazai gyakorlatban is elfogadott gyakorisági összeg-görbék (integrál-görbék) formájában, mindegyik alatt feltüntetve azonban a többnyire tekintetbe nem vett gyakorisági eloszlási (hisztogram) görbéket is. Az „a" jelű görbe a vegyes szemösszetételü hordalék, vagy mederanyag jellemzésére leggyakrabban használt típus. Ennek alakja S-hez hasonlít, hisztogramja pedig Gawss-eloszlásnak tekinthető. Egymodusú, tehát az ábrázolt félig logaritmikus felrakásban log-normális eloszlású. Itt a modus (a legnagyobb gyakoriságú szemátmérő, с1м és a geometriai középérték, d g egybeesik. A „b" görbe az ún. „szelektív erózió" kezdeti szakaszára jellemző. Ez a helyzet az év legnagyobb részében fennáll, azaz a vízfolyás hordalékszállító (kimosó) képessége nem elegendő a meder felszínén található összes szemcsefrakció mozgatásához, hanem csak egyesek, főleg a közepes méretű körüliek, mosódnak ki. A hiosztogram ekkor kétmodusúvá válik d^i)Amennyiben ez a folyamat folytatódik, a „c" jelű görbével jellemzett szemeloszlás alakul ki a meder felszínén. Az ilyen mederanyag minta a páncélozódás folyamatát jelenti. Ekkor már bizonyos szemcsefrakciók teljesen kimosódnak a meder felszínéről, ettől ered a görbén megjelenő vízszintes „plató". A hisztogram ekkor két részre szakad, így marad kétmodusú. A „d" görbe a teljesen kifejlődött mederpáncélozódást jelzi. Ekkor a meder felszínét a kezdeti („a" jelű) szemeloszlás d% о körüli durva szemei borítják. A hisztogram újra egymodusú, de erősen torzult, úgy hogy a d^ és a d g szemátmérők nem esnek egybe. Végül az „e" és ,,f' jelű görbék alakja arra mutat, hogy a mintavétel helyén a meder feltöltődő állapotban van. A kolmatáció szempontjából a teljesen páncélozódott mederszakaszok érdemelnek különösen figyelmet. A keresztszelvény alakja és a tervezett, vagy meglévő kutak helyzete árulja el, hogy a tartósan, vagy ismételten páncélozódó mederszakasznak melyik része lesz várhatóan kitéve a kút(sor) szívó hatásának. A szelvény mentén több pontban (a Duna esetében többnyire 7-8 helyen) vett mederanyag minták szemösszetételi görbéi egyazon diagramra rakva megmutatják, hogy van-e páncélozódott szakasza a medernek éa ha igen, az milyen széles sávra terjed ki? A páncélozódás tartósságát úgy lehet ellenőrizni, hogy az adott szelvény azonos pontjain az év folyamán többször megismételjük a mintavételt, különösen árhullámok levonulása után. Ha a megismételt mintavétel újra és újra „d" típusú szemeloszlási görbét ad, bizonyosra vehetjük, hogy a páncélozódás az adott helyen tartós és állékony. A mintavételt akkor is érdemes megismételni, ha a páncélozódott réteg az árhullám, vagy emberi beavatkozás, például mederkotrás hatására eltűnik. Ezt egyébként a kutak vízadóképességének hirtelen megnövekedése is mutatja. A további ismételt mintavételek jelzik, ha az újrapáncélozódás megindul, illetve ha teljesen helyreáll. Hazai szempontból figyelemre méltó az a német tapasztalat, amit akkor szereztek, amikor az egyik rajnai parti szűrésű kútsor vízadó képessége a kolmatáció következtében jelentősen lecsökkent és kikotorták a kútsor előtti páncélozódott meder szakaszt. A víztermelés hatékonysága átmenetileg meg is nőtt, azonban a páncélozódás 1—2 hét alatt teljesen újraképződött. Az 5. ábra a Duna egy túlszélesedett szelvényének mentén vett mederanyag minták szemösszetételi görbéit mutatja be a keresztszelvénnyel együtt. Látható, hogy a feltöltődő és páncélozódott részek egyidejűleg is kialakulhatnak. Itt a dinamikai egyensúlyra utaló
