Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

3. füzet - Dombay Gábor: Korrózió az ivóvízelosztó hálózatban

340 Dombay G. Vas-mangán baktériumok (Gallionella, Leptothrix) anyagcsere-folyamataikhoz energiaforrásként képesek kétvegyértékü vas- és mangánvegyületeket felhasználni, az így keletkező oldhatatlan fémcsapadékok felhalmozódnak a csőfelületen. A reakció elektrokémiai potenciálját kloridionok jelenléte növeli. A csöfal-biofilm határfelületen a bakteriális légzés következtében oxigénhiányos állapot alakul ki. így a biofilm alatt területek anódossá válhatnak, vagyis a biofilmképződés bizonyos esetekben katalizálja az elektrokémiai korróziót. ' Szulfátredukáló baktériumok a molekuláris hidrogént hasznosítani tudják hidrogenáz enzim segítségével. Az anaerob légzés során keletkező hidrogénszulfid az enzimaktivitással kombinálva katódos depolarizációt okoz, vagyis egyben gyorsítja az anódos reakciót is (Geesey 1991). Hálózati nitrofikáció esetén a Nitrosomonas populáció tovább csökkenti az oxigénszintet, valamint csökkenti a pH-t, ami szintén a korróziónak kedvez. Egyéb savtermelő baktériumok által okozott lokális pH-gradiens kialakulása is fokozza a csőfelületről történő elektronelvonást. A korróziót tovább erősítheti a baktériumsejtek fémionfelvétele. Egyes baktériumok olyan sejtenkívüli savas poliszacharidokat választanak ki, melyek kölcsönhatásba lépnek és megkötnek fémionokat. Amikor nagy affinitással bíró mikrokolóniák alakulnak ki kis affinitású expololimerek közelében, anódáram jön létre (Geesey et al. 1988). 2. A korrózió és az ivóvíz minősége Az ivóvízminőség és a korrózió kapcsolata kettős. Az ivóvízben található komponensek befolyásolják a korrózió lefolyását, a korróziós termékek pedig a vízminőség romlását eredményezhetik. Az ivóvíz, mint korróziós közeg, meghatározó tényező a korrózió folyamatában. A víz fizikai, kémiai és biológiai paraméterei egyaránt befolyásolják a korróziós reakciókat, vagyis a jelenség igen komplex. A korrózió szempontjából lényegesebb kémiai paraméterek: az oldott oxigén töménysége, pH, lúgosság, lebegő- és szervesanyag-tartalom, sótartalom, a vízben található fémionok (melyek katódos reakcióban redukálódhatnak) és anionok (pl. klorid, szulfát, foszfát, szilikát) töménysége, pufferkapacitás, keménység. Számos kísérlet történt olyan paraméter felállítására, mellyel adott ivóvízminőség korrozív hatására megállapítás tehető. Azonban éppen a korrózió már említett komplex volta következtében általános, minden tényezőt figyelembe vevő index még nem született. Altalánosságban azonban megállapítható, hogy a pH emelkedése, a lúgosság növekedése nem kedvez a korróziónak. Megfelelő környezeti feltételek teljesülése esetén a csőfelületen kialakuló kalciumkarbonát védőréteg korróziós inhibitorként működik. A Langelier-index (LI, Langelier 1936, Öllős 1987) az egyik legrégebben használt korróziós paraméter. Az index azt mutatja, hogy kialakulhat-e a csőfalon kalcium-karbonát védőbevonat. Ezzel szemben a Li a víz СаСОз-а1 való telítettséget jelzi. Langelier-index önmagában kevéssé alkalmas korrozivitással kapcsolatos megállapítások tételére. Adott vízminőségi paraméterek mellett tájékoztató jellegű a СаСОз-bevonat kialakulását tekintve, azonban annak mértékéről és konkrét hatásáról nem informál.