Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

3. füzet - Dombay Gábor: Korrózió az ivóvízelosztó hálózatban

Vízügyi Közlemények, LXXIV. évfolyam 1997. évi 3. füzet KORRÓZIÓ AZ IVÓ VÍZELOSZTÓ HÁLÓZATBAN DOMBAY GÁBOR A vezetékhálózat mind létesítései, mind üzemeltetési és fenntartási költségek tekintetében súlyponti része a vízellátó rendszernek. A korrózió által kiváltott problémák három alapvető formában jelenhetnek meg: szerkezeti károsodások, a hidraulikai kapacitás csökkenése és a vízminőség romlása. A csőanyag és a víz közötti reakciók okozta anyagveszteségek szivárgáshoz, töréshez vezethetnek. A csőfalon lerakódó korróziós termékek, a hálózatban kicsapódó oldhatatlan fémcsapadékok a hálózat hidraulikai kapacitásának csökkenését okozzák, mely növeli az üzemköltséget, szélsőséges esetben meg is akadályozhatja a vízszállítást. A hálózati belső korrózió vízminőségi változások oka lehet, a vízbe kerülő korróziós termékek a minőséget rontják. A minőségváltozás jelentkezhet a víz organoleptics paramétereinek romlása formájában, de eredményezheti a közegészségügyi kockázat szintjének emelkedését is. 1. A korrózió formái a hálózatban Vízelosztó hálózatban a korrózió számos formában jelentkezhet. A megjelenési forma függ a csőanyagtól, a hálózat szerkezetétől, oxidációs bevonat képződésétől, valamint a hálózatban uralkodó hidraulikai viszonyoktól. A korrodáló fémfelületen az anódos és katódos területek eloszlása határozza meg elsődlegesen a korrózió formáját. Egyenletes korrózió esetében a csőfelület polielektródnak tekinthető (Petrocelli 1960). Az egyszer anódként működő felületelem a következő pillanatban katóddá válhat, így az anód felületi „vándorlása" biztosítja a korrózió egyenletességét. A jelenség oka a csőfelület inhomogenitása, mely a fém kristályszerkezeti hibáiból ered és az elektródpotenciál lokális változásában jelentkezik. A vízben oldott oxidáló és redukáló anyagok szintén befolyással vannak a lokális potenciálértékekre. Galvanikus korrózió akkor alakul ki, ha a hálózat különböző anyagú fémcsövekből áll. Az eltérő fajtájú fémek érintkezésekor a negatívabb elektródpotenciálú fém lesz az anód, a csőanyag itt oxidálódik. A galvanikus korrózió volumenét meghatározó tényezők: elektródpotenciál-különbség, katód/anód területarány és a víz vezetőképessége. Lokális korrózió létrejöhet galvanikus korrózió, ill. egy fémfajtából megépített hálózat esetében is. A lokális korrózió ivóvízelosztó hálózatok esetében lyukkorrózió, vagy réskorrózió formájában jelentkezik. Megjelenését helyi fémszerkezeti, oxid-, vagy védőrétegbeli hiba, esetenként nagy normálfeszültség váltja ki. Ezek a helyek többnyire anódként, a csőfelület egyéb részei katódként működnek. Mivel az anód helye nem változik, a katódhoz viszonyított mérete pedig igen kicsi, a korrózió sebessége nagy. A lyukkorróA kézirat érkezett: 1996. XII. 11. Domhay Gábor oki. mérnök, a BME Vízellátás-Csatornázás Tanszék doktorandusza.