Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

1. füzet - Antal Emánuel: A Tisza szabályozásának éghajlatmódosító szerepe

32 Antal Emánuel az az egyirányú folyamatos fölmelegedés, amit az ármentesítésnek tulajdonítottak a laikusok. Mint látható, a múlt század hatvanas éveinek végéig tartó melegedést egy néhány tized fokos lehülési időszak követte közel a századfordulóig, majd ismét egy melegedési periódus következett. A harmincas évek aszályai (amit újfent a Tisza szabályozására fogtak) Réthly érdeklődését is fölkeltették, s nagy mennyiségű meteorológiai adathalmazt dolgozott fel ama kérdés megválaszolására, hogy megváltoztatta-e éghajlatunkat az ármentesítés. Vizsgálati eredményeit 1936. február 4-én a Magyar Mérnök és Építész Egylet Vízépítési Szakosztályának ülésén mutatta be, amit a Vízügyi Közlemények is közzétett {Réthly, 1936). A harmincas évek aszálykárai szélsőséges feltevésekre ragadtatták a közvéleményt. szélsőségesben mindig van vdlami megkapó, ami magával ragadja az ember képzeletét és így mindig akadnak szószólók, akik erőteljes színekben adnak kifejezést helyeslésüknek és a feltevéseket meggyőződésekké léptetik elő. És itt kezdődik a baj, mert az — egyébként bizonnyaljóakaratúlag hirdetett — ilyen meggyőződéseknek tagadhatatlan hatóereje van, amely a vízgazdálkodási feladatok egészséges megoldása elé akadályokat gördíthet, már meglévő és üdvösnek bizonyult alkotásoknak pedig hitelét ronthatja." Az éppen 60 évvel ezelőtt a Réthly Antal által írott intelmek - úgy tűnik - ma sem veszítették aktualitásukat, gondoljunk pl. a Bős—Nagymaros problémakörére, vagy a kiskörei víztározó építése kapcsán újra és újra előhozott kifogásokra. Réthly — hasonlóan Rónához — egyértelműen konstatálja, hogy a harmincas évek közepe táján egyre sűrűbben bukkant fel és makacsul tartotta magát az a tévhit, hogy a hazai ármentesítö- és belvízlevezető munkálatok az Alföld éghajlatát megváltoztatták és pedig a mezőgazdálkodásra kedvezőtlen irányban. „Ezt a feltevést hirdetői azzal az állítással támogatták, mely szerint az árterek megszüntetésének és a belvizek levezetésének előrehaladásával az erdők és a rétek pusztultak volna és az Alföld ugyanilyen mértékben vesztette volna párateltségét és harmatát. Erre a válaszra ugyan szabatos, hitelt érdemlő bizonyítékot felmutatni nem tudnak, mégis némi tudományos színezetet ad neki az a körülmény, hogy érveléseikben mikroklimatikus tényezők jelentőségére utalnak." Az 1935-ig összegyűlt meteorológiai megfigyelések birtokában Réthly (1936) vizsgálat tárgyává tette azt a kérdést, hogy a Tisza szabályozása valóban megváltoztatta-e az Alföld éghajlatát? Először a mikroklímára jellemző harmatképződést veszi „bonckés alá", majd a 14 órakor mért relatív nedvességet. Mindkét esetben megállapítja, hogy „egyirányú állandó és fokozatos szárazzá válás" egyik elemnél sem mutatható ki, amit nem lehet meggyőző érvként elfogadni, hiszen a vizsgált adatsor csak a század elejétől állt rendelkezésére, így az eredmények nem vethetők össze az ármentesítés előtti állapot (mondjuk a múlt század első évtizedei) nedvességviszonyaival. Hasonlóképpen nem bizonyító erejűek a Wild párolgásmérő adataiból levont következtetései, lévén, hogy ez az adatsor is csak századunk elejétől állt rendelkezésére, nem beszélve arról, hogy az általa használt két megfigyelő állomás (Tárcái és Kecskemét) az ármentesített területen kívüli helyek párolgási viszonyait reprezentálja.