Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)
3. füzet - Szlávik L.-Buzás Zs.-Illés L.-Tarnóy A.: A Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés
A Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés 303 végül is a tematika szerinti anyagok elkészültek, hasznosultak és a végeredmény értékelhető dokumentumok formájában jelent meg. Kialakult egy nemzetközi viszonylatú együttdolgozási gyakorlat, amelynek időtálló elemei a jelenlegi körülmények között is értékelhetők és alkalmazhatók. A nemzetközi gyakorlatban nemigen találunk példát egy ilyen összetett és kiterjedt vízgyűjtő területen, ennyi érdekelt ország közreműködésével, ilyen eredményeket hozó többoldalú vízügyi együttműködésre. Az együttműködés ezen a jelentős nemzetközi vízgyűjtőn a jövőben is mindenképpen indokolt és lehetséges, amelyhez fontos a korábbi tapasztalatok számbavétele, kritikai elemzése és hasznosítása. Elsősorban nem a szakmai tartalom kialakítása jelenthet gondot, hanem az adekvát szervezeti keretek megteremtése. Újabb nemzetközi jogi dokumentumok létrehozásának szükségességét ennek során lehetőleg el kell kerülni, regionális kooperáció kialakítását kell szorgalmazni, pontosan definiált célok kitűzésével és gyakorlati megvalósításával. 3.3. A kétoldalú határvízi együttműködések igényei a többoldalú együttműködésekkel kapcsolatban Ilyen igényekre, törekvésekre, elsősorban a korábbi magyar—szovjet—csehszlovák, ill. magyar—szovjet—román és magyar-román—jugoszláv viszonylatokban lehet példát találni. — A magyar-szovjet kormánymeghatalmazottak az 1953—58 közötti időszakban foglalkoztak a szovjet-magyar—csehszlovák hármas határszakasz érintkezésénél a Tisza folyó partbiztosításával kapcsolatos intézkedésekkel. Ugyancsak tárgyalták a Tisza folyó felső vízgyűjtőjére kiterjedő szovjet—román komplex vízhasznosítási tervét. A Tisza kerettervével magyar—szovjet viszonylatban 1959—63 közötti időszakban foglalkoztak (IX—XIII. ülésszak). — Az 1970—76 közötti időszakban magyar—szovjet viszonylatban három műszakigazdasági tanulmányterv készült, ami román érdekeltségű témákkal is foglalkozott (pl. a Visó-völgyi tározó megvalósíthatósága). — Az 1980-as években magyar—szovjet—csehszlovák együttműködés lehetőségét vizsgálták a Latorca és az Ung vízgyűjtőjén. Egy alkalommal hármas meghatalmazotti találkozóra is sor került. A háromoldalú kezdeményezés azonban visszakerült kétoldalú rendbe és érdemben nem folytatódott. — Magyar—román-jugoszláv viszonylatban ugyancsak az 1980-as években vizsgálták a Maros hordalékkúppal kapcsolatos háromoldalú együttműködés lehetőségét. Altalános jellemzője a fenti törekvéseknek, hogy a több alkalommal is vizsgált együttműködési lehetőségek feltárását nem követte olyan érdemi többoldalú együttműködés, mint amit pl. a magyar-osztrák-jugoszláv viszonylatban az érdekelt külügyminisztériumok hathatós közreműködésével sikerült létrehozni a Mura viszonylatában. Az is tény, hogy ez a háromoldalú megállapodás is csak megfigyelői státuszt biztosított a magyar félnek a Jugoszláv-Osztrák Mura Albizottság munkájában.