Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)
3. füzet - Szlávik L.-Buzás Zs.-Illés L.-Tarnóy A.: A Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés
A Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés 293 IV. táblázat A Tisza-völgy vízkészlet-gazdálkodásának jellemző adatai Év Érkező Vízjogi engedéllyel lekötött Vízhiány Év összes Maros nélkül összes vízvisszavezetéssel módosított Vízhiány Év vízhozamok Vízhiány m 3/s 1990 174,3 134,4 185,4 140,4 6,0 1991 335,3 212,3 197,6 152,2 — 1992 149,5 99,5 190,1 164,9 65,4 1993 203,5 145,6 166,7 142,1 — 1994 172,6 117,6 181,2 149,5 31,9 — a 13 éve tartó aszály hossza századunkban rekordnak számít, mert hosszabb, mint az 1943—52 között eddig mért legtartósabb, 10 éves aszályos időszak. A Tisza-völgy vízkészlet-gazdálkodásában a külföldről érkező folyóknak döntő szerepük van (Szesztay 1976, 1978, 1980). A jelenlegi csapadékszegény időjárás, de különösen a 90-es évek szemléletesen bizonyították, hogy a nyári kritikus hetekben a természetes vízkészletek nem fedezik az igényeket (IV. táblázat). Több régióban, de különösen a Körös-völgyben jelentős vízhiány van (VITUKI1994). A IV. táblázatban szereplő vízhiány értékek jelenleg még nem jelentenek tényleges vízhiányt, ugyanis a vízhasználatok tényleges igényei elmaradnak a lekötött vízmennyiségektől. Ennek — az öntözés időjárás-függőségén kívül - legfőbb oka a nagy mezőgazdasági vízhasználatok jelentős visszaesése a tulajdonviszonyok változása miatt. A vízkészlet-gazdálkodás alapja azonban a lekötött vízkészlet kell, hogy legyen, ugyanis a vízhasználóknak mindenkor joguk van a teljes lekötött vízkészletüket igénybe venni. (Az indokolatlanul lekötött túlzott vízmennyiségek a vízkészlet-járulék fizetési kötelezettség miatt — legalábbis elvileg — visszaszorultak.) Az elmúlt évszázadban a vízpótlás érdekében több hazai síkvidéki vízpótló létesítmény épült. Ajelentösebbek: gyulai duzzasztó 1896 bökényi tűsgát 1906 Békésszentandrási-vizlépcsö 1942 Tiszalöki-vízlépcső 1954 Kiskörei-vízlépcső 1973 körösladányi duzzasztó 1977 A vízpótló rendszerekhez kapcsolódó jelentősebb, egymással összefüggő hazai öntöző rendszerek a Keleti-, a Jászsági-, a Nagykunsági-főcsatorna mentén, valamint a Hortobágy-Berettyó és a Körösök rendszerében alakultak ki. A nagytérségi Tisza-vö\gy\ vízkészlet-gazdálkodási helyzetre már jelenleg is hatással vannak azok a víztározók, amelyek az Alföldéi körülvevő országokban, az elmúlt évtizedekben létesültek (II. táblázat).
