Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

2. füzet - Szabó Mátyás: A Velencei-tó vízháztartása

180 Szabó Mátyás A vízgyűjtő talajtípusainak és fizikai talajféleségeinek megoszlása a kővetkező: homokos talajok 6% homokos vályog 56% vályog 32% agyagos vályog 4% agyag és tömör kőzet 2% Látható, hogy a vízgyűjtő 62%-a a jó vízáteresztő képességű talajokból áll, tehát a morfológiai viszonyok mellett a vízgyűjtő talaj adottságai is döntő szerepet játszanak a lefolyás alacsony voltában. 4.3. A mezőgazdasági művelés jellege A III. táblázat bemutatja a vízgyűjtő mezőgazdasági fedettségét művelési ágak szerint. Látható, hogy magas a szántómüvelés (51,5%) és az erdő (26%) aránya. Ezen területek mindenképpen relatíve csapadék visszatartó szerepet játszanak. A szántómüvelés a vízgyűjtőn jelenleg is zömében nagyüzemi módon szövetkezeti vagy részvénytársasági formában történik, ami azt jelenti, hogy a földeken nagy gépekre jellemző technológiával és mélyművelés alkalmazásával történik a szántómüvelés. A terület jelentős részén az elmúlt évtizedekben meliorációs beavatkozások is történtek, melyek fő célja a víz helyben tartása és a talajerózió csökkentése, ezáltal a termőképesség növelése volt. A mélymüvelés - növelve a feltalaj vízbefogadó kapacitását — csökkenti a lefolyásra kerülő víz mennyiségét, mindenképpen szintén jelentős hatást gyakorolt a vízgyűjtő lefolyási viszonyaira. Ugyanilyen hatást gyakorolnak az erdőterületek, melyek aránya szintén viszonylag magas, 26%. 4.4. Hidrológiai viszonyok Ezek után vizsgáljuk meg a vízgyűjtő hidrológiai viszonyait. A csapadék sok éves havi és éves átlagainak alakulását a IV. táblázat mutatja. Itt is érdemes volt külön vizsgálni az 1931-70 és 1971-96 közötti időszakokat. Látható, hogy az elmúlt 25 évben az éves csapadékátlag—mely egyébként sem magas — 83 mm-el, azaz 13%-kal csökkent. A csapadék eloszlást éves viszonylatban vizsgálva látható, hogy mindkét időszakban a nyári félévben, április 1-től szeptember 30-ig terjedően hullott le a csapadék nagyobb része, azaz 55%-a. Figyelembe véve a vízgyűjtő karsztos jellegét, domborzati és mezőgazdasági művelési viszonyait, gyakorlatilag ezen időszak alatt kedvezőtlenül alacsony a lefolyás mértéke. A lefolyási viszonyokat a két megépült tározó is befolyásolja, hiszen a két tározó normális üzemi vízszint esetén összesen 5,84 km

2 vízfelületet jelent, melynek többletpárolgását évi 300 mm-rel számolva, 1,75 millió m

3/év vízveszteséget jelent. Természetesen ezt a veszteséget kompenzálja a tározók hasznos szerepe, a tavaszi nagyvizek