Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

2. füzet - Szabó Mátyás: A Velencei-tó vízháztartása

178 Szabó Mátyás lakozik. A tározót 1974-ben helyezték üzembe. Térfogata üzemi vízszintnél 7,85 millió m

3 312 m

2 vízfelülettel, maximális vízszintnél pedig 9,2 millió m

3,328 m

2 vízfelülettel. A két tározó összes tározókapacitása 12,3 millió m

3, mely a Velencei-tó vízkészletének 30%-a és 508 mm vízoszlop magasságnak felel meg. A tározók alapvetően megváltoztatták a Velencei-tó vízszint szabályozásának körülményeit. Ezt bemutatja a 2. ábra, mely a Velencei-tó jellemző vízállásait mutatja be 1931-től és érzékelteti a II. táblázat is. A két időszakot értékelve láthatjuk (Fejér-Szabó 1988), hogy a tározók belépésével jelentősen lecsökkent a vízszint változások felső értéke és éves szinten is 0,33 m-re csökkent a vízszintek átlagos ingadozása. Ugyanakkor a legalacsonyabb vízállás terén nem sikerült lényeges változást előidézni. 4. A vízgyűjtő állapota A Velencei-tó viszonylag nagy vízgyűjtővel rendelkezik, mert összehasonlítva a Balatonnal, ahol a vízgyűjtő és a tó felületének aránya mindössze 9,5, addig a Velencei-tónál ez az arányszám 24,9. Ennek ellenére a Velencei-tó vízpótlása nem egyenletes, sőt kifejezetten kiegyensúlyozatlan. Ennek oka több tényezőben kereshető, melyek közül a legfontosabbak: — a vízgyűjtő jellege, — a vízgyűjtő morfológiai viszonyai, — a mezőgazdasági művelés jellege, — és a hidrológiai körülmények. Ezek a tényezők mind-mind hatással vannak a tó vízháztartására és a vízgyűjtő viszonyaira. 4.1. A vízgyűjtő jellege A Velencei-tó vízgyűjtője hatékony lefolyást általában tavasszal, hóolvadáskor és tartós nagy csapadék esetén biztosít. Ennek fő oka, hogy a vízgyűjtőterület északi felén nyílt karsztos területek találhatók, melyek „nyelőként" viselkednek. Az összes vízgyűjtő terület 12%-áról gyakorlatilag nincs lefolyás, ill. csak különleges körülmények esetén, például ha fagyott talajra hullik a csapadék. A másik ok, hogy a területen eredő források elapadtak, a Dunántúli-középhegység karsztvíz nívójának - bányászkodás következtében történt — drasztikus csökkenése miatt. így a vízfolyások szinte kivétel nélkül időszakos vízfolyásként működnek. A vízgyűjtőt két nagyobb vízfolyás kapcsolja a tóhoz, nyugati oldalról a Császárvíz, melynek két jelentősebb mellékága is van, a Burján-árok és a Rovákja-patak, keleti oldalon pedig a Vereb-Pázmándi-vízfolyás. Az új vízgazdálkodásról szóló törvény szellemében kizárólagos állami tulajdont ma már csak a Császár-víz képez. A Császár-víz és a Vereb-Pázmándi-vízfolyás állapota meg-