Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

2. füzet - Juhász Endre: Magyarország szennyvíz-elvezetési keretterve

164 Juhász Endre 2010. évben várhatóan 804 helyi, 13 regionális lerakóval lehet számolni. Akisebb települések (nagyközségek, községek) közül 765 település helyi lerakón tervezi iszapját tárolni. Meg kell jegyezni, hogy ilyen számban szakszerű, végleges depónia kialakítás megvalósítása aligha lehetséges. A szennyvíziszap lerakásánál - a települési szilárdhulladék elhelyezéshez hasonlóan — egy országos iszaplerakóhely programot célszerű kialakítani. Ebben a „kizáró" tényezők figyelembevételével az összesen mintegy 1000 deponáló hely helyett a területalkalmasság, az optimális szállító távolság és jármű-befogadóképesség függvényében ún. központi „nagy" depóniákat kell képezni. A központi depóniák megvalósítása — a szeméttárolókhoz hasonlóan — szerepelhet a támogatott célok között. Ezekkel a depóniákkal területtakarékos tárolást, valamint a környezetszennyezés csökkenését és kontrollját lehet elérni. A depóniákat a holnap nyersanyagaként is kell kezelni. A lerakás nem alternatívája, hanem kiegészítője az iszap- illetve hulladékkezelésnek. Nagyon fontos tudni, hogy a depóniák a mobilizálható káros anyagok felhalmozóiként is szemlélhetők, hiszen akkor kényszerül a közmű az iszapot depóniába rakni, ha összetevői miatt a mezőgazdaságban nem hasznosítható. Olyan szabályozó sorompókat kell létrehozni, melyek a káros anyagok kiáramlásának veszélyét (levegőbe, a felszíni és talajvizekbe) késleltetik és területileg korlátozzák. 9. Javaslat az ipari szennyvíz-előkezelési program előkészítésére A települési szennyvíziszap hasznosítása csak akkor lehetséges, ha az mentes, vagy csak meghatározott mértékben tartalmaz hasznosítást gátló anyagokt. A gyártók, akár törvényesen — akár titokban, de igyekeznek megszabadulni a gyártási folyamatban feleslegessé vált, vagy melléktermékként megjelenő anyagaiktól, melyek igen nagy hányada vízben mérgező tartalmú. Ezek kivonását, vagy az iszap elhelyezésének többletköltségét a vele járó ódiumokkal áthárítják a közüzemi vállalatokra. A kezelési és elhelyezési többletköltség a jelenlegi díjrendszerben igen nagy hányadban a lakosságra hárul. Megjegyzendő, hogy a szerves szennyeződést kifejező Dbs statisztikai rendszerbe történő bevezetése egyebek közt az előzőekben jelzettek feloldását is szolgálja. A vízminőség a környezet és a talajvédelme megköveteli, hogy a gyártók - a mérgező és egyéb káros anyagaikat a gyártási folyamat részeként tartsák vissza, hasznosítsák újra. Altalános érdek, hogy a települési közcsatornába ilyen anyag ne kerülhessen be. Ezt célozza az ún. szennyvíz-előkezelési akcióprogram létrehozása, az abban foglaltak maradéktalan betartása. Minden olyan település önkormányzata, ahol olyan ipari tevékenységet folytatnak, melynek hulladékai mérgezőek, vagy egyéb szempontból veszélyesek, s azt hul-