Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

1. füzet - Nagy Illés:A tiszai véderők árvízi terhelést csökkentő hatása

A tiszai véderdők árvízi terhelést csökkentő hatása 13 4. A hullámzást csillapító véderdők helyzete 4.1. A véderdők kialakulása A tiszai ármentesítés kezdeti szakaszán, amikor még friss töltések voltak, jelentős elhabolások keletkeztek, ezért írta Vásárhelyi (1846): „Legkívánatosabb lenne, ha minden birtokost kötelezhetnénk, hogy illető részen 5 ölnyi távolságra a töltéstől legalább Kh-20 öl szélességben sűrű füzest neveljen". Paleocappánál (1846) is olvashatjuk: Értesítésemre estek azon szomorú következmények, amelyeket a tág síkon a habverés a töltéseken szokott okozni... szükséges lesz, hogy bokor csemetéket ültessenek, amelyek olyan magasak legyenek, hogy a vízből kiérjenek". Az árvízvédelmi töltések építéséhez szükséges földtömeg legnagyobb részét, a töltésekkel párhuzamosan, a hullámtéri 20-80 m széles kubikgödrökböl nyerték. Köztük a föld kiszállítására föld gerendákat hagytak. E gerendákra és kubikgödrökbe telepítették a füzeket, rendszerint az árvíz utáni iszapba, karódugvánnyal (Tavas 1978). A füzek fává növekedve, gallyazatuk az árvízszint fölé került, így nem fejtettek ki hullámcsillapító hatást. Ezért a fűzfákat #

ma

x (LNV) alatt 1—1,5 méterre lenyakazták (7. ábra). Az e felületen nőtt 2—3 m-es ágakat 3—4 évenként újra lecsonkolták. A leromlott véderdőt szálaló vágással vagy alátelepítéssel újították fel. Az 1930 40-es években a védőerdősáv vízfolyásfelőli oldalán szél- és jégtörő nyárfákat telepítettek, így alakult ki a tiszai véderdők jelenlegi szerkezete. Magyarországon az árvízvédelmi töltések mellett mintegy 90 km- nagyságú véderdő található, amelynek 70%-a védfüzes. A hullámtéri véderdők keresztmetszeti elhelyezkedését a 8. ábrán mutatjuk be. 7. ábra. Véderdő a Tisza mentén Fig. 7. Shelter forest along the River Tisza Bild 7. Schutzwald an der Theiß рис. 7. Защитный лес вдоль р. Тиссы